Apor lányok feredője

(negyedik nap) 

         Reggeli a panzióban.

A szállást egy jólelkű székely család építette néhány éve, abból, ami volt s amit be lehetett "szerezni" így, vagy úgy, de leginkább úgy.

Az unalomig erőltetett, úgynevezett európai reggeli – minivaj, tojás, sajt, ami sosem látott tejet, szalámi, lekvár, tea, kávé,– tulajdonképpen bőségesnek mondható, de már a negyedik napon megunta, így hát rákérdezett a háziasszonynál, hogy lehet-e egyebet is falni.

– Hát hogyne lehetne, lelkem – csillant fel az asszony szeme –, mi se szeressük ezt az európai reggelit, de előírás. – Mit enne szívesebben?

– Bármit, amit maguk is.

Lett is ebből sürgés-forgás. Szalonna, házikolbász – amit a székelyek pirospaprika nélkül töltenek, kokojzalekvár, zakuszka, töpörtyű – mennyei étkek. Egy féldeci fenyővíz is lecsúszott, Grófúr úgyse akart ma autózni, mert tegnap esett, ma is esőre áll, a sárdagasztás nem volt ínyére, a Büdös-programot mára törölte.

 

Ekkor még nem sejtette, hogy bizony fog autózni.

Utasként.

 

 Történetek a Büdösből: Buksza

(harmadik nap)          

Egész nap zuhogott.

Délutánra kissé alábbhagyott, nem esett annyi, hogy megduzzassza az Oltot, a mellékfolyócskák kissé megsínylették a csapadékot, de hamar letisztult a könnyük, így hát Grófúr becihelődött a kocsijába és felhajtott a parkolóig, ahol a kopott vizes padok üresen búslakodtak, sehol egy fia lélek.

          Sár is volt bőven.

A táj viszont elbűvölte. Mindig megcsodálja az eső utáni erdélyi erdőket, ilyen színeket sehol nem látni. Ezer fotóból is fel lehet ismerni a jellegzetes – nem harsogó – színeket. A zöld ezer árnyalatát, a barnák meleg hangulatát és a kék semmivel össze nem téveszthető üdeségét.

Kissé hűvös-didergős idő volt, dereka köré tekerte a pulóverét, a csomagtartóból, a pótkerék mellől elővakarta a kisbaltát – Minek kell ez? – kérdezte magában, de mivel alteregója semmilyen ellenvetést nem tanúsított, a fejszét beakasztotta a nadrágszíjába, bezárta a járgányt és elindult a meredek ösvényen a pokol tornáca felé. A szakóca böködte a combját, oldalt igazította – így már jobb.

 TITUS POPOVICI

A feledés folyója

Pont tizenegy, patakban bukdácsolós év kell,
hogy pisztránghorgásszá válj, mondják az angolok.
Egyetemen, szentírásokból gyorsabban nem
tanulhatod, úgy sem, ha rá költöd vagyonod.

Horgászsámán, vízibohém szavát figyelik
kékszemű lordok, s puccos újgazdagok, mégis:
Pont tizenegy tanév kell drága komám ahhoz,
hogy pisztránghorgásszá válj, vélik az angolok.

Galócával álmodsz, horgod medermélyt kapar,
de felébredsz s csak kárászt fogsz; rájössz majd hamar:
Sok a meghívott, de kevés a kiválasztott,
ki szügyig vízbe gázol, s végre pisztrángot fog.

Kell tizenegy kemény év; tudják az angolok.

Fordította: Bereczki Gábor (2014)

Savinja World Cup 2019

Mielőtt még röhögőgörcs kapná el a bájos olvasót, elmondanám, hogy a Mühosz hagyományteremtő céllal nevezte el így ezt a versenyt, a helyi egyesülettel karöltve. A jövőben a Mozirje-i horgászklub nemzetközi felhívást kíván hirdetni ilyen néven.
Idén csak magyar résztvevők voltak, a Mühosz részéről 14 legyezőhorgász.

Egy héttel a megmérettetés előtt két napot töltöttem a Savinján, úgymond felmérni a terepet, mert jóllehet sokat horgászom arrafelé, a Savinja nem a szívem csücske, sokkal inkább a Dretát preferálom. Egy héttel a dzsembori előtt még úgy volt, hogy a Dreta-i szektor közvetlenül a beömlés fölött lesz, ott se horgásztam soha azelőtt, úgyhogy három szinte teljesen szűz szakaszt bogarásztam végig.

Képek egy akváriumból

https://www.facebook.com/groups/590454041147175/permalink/899408690251707/

Aranyvizek

Miért is?
Mondom:

1. Mert ügyelnek rájuk.
2. Mert jó az infrastruktúra
3. Mert rendszeresen telepítenek.
4. Mert nem tömik tele hallal.
5. Mert a "trophy" revírben valóban trófeákat foghatsz.
6. Mert kedvesek és udvariasak az emberek.
7. Mert jók a szálláshelyek és relatíve olcsók is.
8. Mert jó a kaja és finom a sör.
9. Mert a napijegyek aranyárban vannak.

Itt álljunk meg egy pillanatra!

Ribnik, csak úgy...

https://www.facebook.com/groups/500290526796655/permalink/916174305208273/

Szajblingok, pisztrángok

Kétnapos peca a Koppentraun-on.
Nem tudok rájönni, hogy lehet az, hogy első nap negyven (pont negyven, számoltam) megakasztott halból hogy a bánatba ment el 17 darab?
Második nap valamivel jobb volt az arány. Annyit változtattam, hogy nagyobb öblű jig nimfákat használtam, szárazra pedig 18-as CDC legyeket, szintén nagyobb öblű horgon.
16-os, vagy nagyobb legyekre alig volt kapás, kipróbáltam néhány kisebb sztrímert, de csak a légy farkát cibálták meg, úgyhogy inkább nimfáztam.
Nagyon jó víz!!!

Ahol a víz márványon folyik

Amint már említettem az Isonzóra (Soca) nem kell kétszer hívni. Elég csak megpendíteni, már futok is. Egyetlen bibi, hogy egy kissé távol van.
Kranjska Gora felé mentünk a csodálatos Vršič hágón át.

A Száva és a Soča völgyeit összekötő 1611 m mags hágó Szlovénia legmagasabb autóval járható hágóútja, az ország leglátványosabb és tájképileg legtöbbet nyújtó autóútja.

Egy kupica Kupica

Tombol a nyár. A szó szoros értelmében. Éjjel huszonöt fok, nappal negyven, ha pedig átmeneti enyhülés merészelne jönni, az csakis vihar kíséretében érkezhet.
Megbolondult ez a világ. Minden szempontból.
Ezért gondoltuk, hogy talán a hegyek közt, a vizek partján vagy bennük gázolva, könnyebben átvészelhető néhány forró nap.

Hát nem könnyen vészelhető át.

Lanyard

Naszóval, elhatároztam, hogy "szakmai", vagy annak szánt írásokat, jószándékból és tapasztalatból megosztandó javaslatokat nem fogok a Facebook-on közzé tenni, mert semmi értelme. A FB-n semmit nem lehet követni egy-két hónap után és bevallom, hogy kedvem sincs olyasmikről vitázni, amik számomra tapasztalaton alapuló evidenciák olyanokkal, akik még csak nem is hallottak az adott témáról, de a tapasztalat-szerzés helyett hozzászólnak, vagy dafke ellentmondanak, akkor is, ha tudják, hogy nincs igazuk.
Nos, le is zárnám a fortyogást, mert tulajdonképp szóra sem érdemes.
Nemrég láttam egy posztot a lanyardokról.

Kétnapos túra a Dretán

https://www.facebook.com/groups/590454041147175/permalink/661351694057409/

Isonzo, újra

Mottó: Ha állat lennék, akkor a Júliai-Alpokban szeretnék élni  (Bartha Péter)

Soha nem kell kétszer kérdezni, hogy megyek-e a Socára (Isonzo)!
Csak és kizárólag időhiány lehet az akadálya. Az általam ismert folyók közül a legszebbnek tartom, gondolom más is így van vele.

Három napra engedtük el magunkat Petivel és nem bántuk meg.
Első nap az Isonzo kissé magas volt és fedett, ezért e Lepenán horgásztunk, a viszonylag fedett víz kitűnőnek bizonyult. Ekkor fogtam a legtöbb halat.

Víz a hegy beléből

Mindig időutazásként élem meg Boszniát.
Borsódzik a hátam, amikor a horvát - bosnyák határon ugyanazokat a határőröket, vámtiszteket látom viszont, mint hajdan a magyar - románon, ugyanazokkal az allűrökkel, szúrósszemű vizslatásaikkal, csomagtartó-nyitogatásukkal. Értem én, de mégis...
Ennek ellenére szeretek idejárni horgászni.
Kedves ismerősöm, egy Bihács-i horgász kalauzolt el legutóbb a Krusnicára.

Sógoréknál

Húztuk-halasztottuk a szezonzáró pecát. Addig halogattuk, hogy épp hogy ki nem csusszantunk a naptárból. Így hát fajront előtt egy héttel mentünk és három napot horgásztunk Badaussee környékén a mindenféle Traun-patakban.

Október végi langyos idő, tökéletes vízállások, tiszta vizek, no meg jó szállás, ahol "man spricht Ungarish", mert merő véletlenségből nyírségi asszonyság a séf. A panzióban napijegy is kapható, meg is vettük...és nem bántuk meg.

Fenyő

Grófúr befordult a Víkend parkolójába.
Egy fél órával ezelőtt még a disznóhízlalda mögötti óriás trágyadombot turkálta gilisztát keresve. Erre a célra egy világháborús tábori ásót rendszeresített. Orosz volt-e, vagy német, ma már nehéz lenne eldönteni- mindkettő rossz-, az ószeren vette még a hatvanas években. Azóta mindig ezzel túrja a trágyát, ha halászni megy.
A dermedt gilinyókat egy régi alumínium ételhordóba hányta egy kevés érett trágyával együtt.
Délután négy óra, a napkorong alja már hozzákoccant a jeddi hegy fenyőihez.
Napforduló, az év legrövidebb napja. Indigókék égbolt, félhold a feje fölött, mínusz öt fok.
Ideális menyhalazáshoz.

Túl az Óperencián

Egyszer volt, hol nem volt, az Átlántiátus Óceánon is túl, ahol az óceán vize még a sarvalt-káposztalénél is sósabb- olyan mint a géra-, volt két halászember, egyik vénebb, mint a másik (sokkal),  kik nyakukba vették mobiltelefonjukat és nekivágtak a nagyvilágnak egy griffmadár hátán. Útba ejték az jó hollandusok földjét, ahol a griffmadarat megeteték jóféle búzagaz-olinnal, mert biz'a jó negyven fertályórát repült velük a nagy vizen átal.

Hipnózis III. rész. Obrh

A Hétnevű folyó forrása

Harmadik nap.
Elmesélik, hogy az Obrh egy titokzatos folyó egyik neve.
Nevezzék akárhogy: Trbuhovica, Obrh, Strzen, Rak, Pivka, Unica vagy Ljubljanica, ugyanarról a vízfolyásról van szó, amelyik a Száva jobb oldali mellékfolyója Szlovéniában.

46°19'24.8"N 16°45'11.6"E

Peca

A szabadságolás-nélküli nyár egyik ritka pillanata: pisztránghorgászat Horvátországban, néhány kilométerre az új határtól (az újat úgy értem, hogy az ezeréves határ korához viszonyítva új).

Hipnózis II. rész. Idrijca

Márványpisztráng

... vagyis a második álomnap.

A klasszikus mondás, hogy "fish early and late" első intelmét nem tartottuk be. "Early" alatt a hajnalt feltételezve...hááát ahhoz képest kilencre értünk a folyóhoz.