Apor lányok feredője

(negyedik nap) 

         Reggeli a panzióban.

A szállást egy jólelkű székely család építette néhány éve, abból, ami volt s amit be lehetett "szerezni" így, vagy úgy, de leginkább úgy.

Az unalomig erőltetett, úgynevezett európai reggeli – minivaj, tojás, sajt, ami sosem látott tejet, szalámi, lekvár, tea, kávé,– tulajdonképpen bőségesnek mondható, de már a negyedik napon megunta, így hát rákérdezett a háziasszonynál, hogy lehet-e egyebet is falni.

– Hát hogyne lehetne, lelkem – csillant fel az asszony szeme –, mi se szeressük ezt az európai reggelit, de előírás. – Mit enne szívesebben?

– Bármit, amit maguk is.

Lett is ebből sürgés-forgás. Szalonna, házikolbász – amit a székelyek pirospaprika nélkül töltenek, kokojzalekvár, zakuszka, töpörtyű – mennyei étkek. Egy féldeci fenyővíz is lecsúszott, Grófúr úgyse akart ma autózni, mert tegnap esett, ma is esőre áll, a sárdagasztás nem volt ínyére, a Büdös-programot mára törölte.

 

Ekkor még nem sejtette, hogy bizony fog autózni.

Utasként.

 

 Történetek a Büdösből: Buksza

(harmadik nap)          

Egész nap zuhogott.

Délutánra kissé alábbhagyott, nem esett annyi, hogy megduzzassza az Oltot, a mellékfolyócskák kissé megsínylették a csapadékot, de hamar letisztult a könnyük, így hát Grófúr becihelődött a kocsijába és felhajtott a parkolóig, ahol a kopott vizes padok üresen búslakodtak, sehol egy fia lélek.

          Sár is volt bőven.

A táj viszont elbűvölte. Mindig megcsodálja az eső utáni erdélyi erdőket, ilyen színeket sehol nem látni. Ezer fotóból is fel lehet ismerni a jellegzetes – nem harsogó – színeket. A zöld ezer árnyalatát, a barnák meleg hangulatát és a kék semmivel össze nem téveszthető üdeségét.

Kissé hűvös-didergős idő volt, dereka köré tekerte a pulóverét, a csomagtartóból, a pótkerék mellől elővakarta a kisbaltát – Minek kell ez? – kérdezte magában, de mivel alteregója semmilyen ellenvetést nem tanúsított, a fejszét beakasztotta a nadrágszíjába, bezárta a járgányt és elindult a meredek ösvényen a pokol tornáca felé. A szakóca böködte a combját, oldalt igazította – így már jobb.

Történetek a Büdösből: Maszka

(második nap)

A következő nap egy kicsit fentebb hagyta a kocsiját, mert a barlanglátogatók számára fenntartott parkolót két turistabusz foglalta le úgy, hogy egy fia kocsi se fért ott el mellettük. Iskolások kirándulóbuszai, az egyik sofőr lent maradt a kocsinál- látta eleget a Büdöst- és unottan cigizett, fordítva ülte meg a parkoló rozzant padját, a támlára könyökölve fújta a füstöt s néha-néha egy nikotinosat sercintett a fűbe.
Vidám tinicsoportok szállingóztak vissza a buszhoz, s néha egy-egy tanár. A lányok sugdolózva, néha kacarászva pislogtak ki a galeriből, suttyomban szemügyre véve az egyenként lebaktató srácokat.
- A háló ki van vetve, s a srácok még csak nem is sejtik a csapdát. - gondolta Grófúr - Van még idő, majd rájönnek - s vidáman somolygott volna a bajsza alatt, ha lett volna neki bajusza.
Nekiveselkedett a kaptatónak. Jó idő volt, a Nemere még nem söprögette a hegyoldalt, a Büdös-barlang lehelete csak az út felétől csapta orrba.

Történetek a Büdösből: Holt Olt

(első nap)

Fiatal korában járt erre néhányszor. Akkor meg se fordult a fejében, hogy valaha ő is ott fog ücsörögni a szálkásra kopott cserefa-padon, hogy kínzó reumáját kúrálja a sátán leheletével.

Nyelve-lógattával kaptatott fel az utolsó száz méteren; itt már orrbacsapta a kénbűz, ami- érdekes mód- a barlang bejáratánál mintha enyhült volna. Csak térdfájdalma nem enyhült. Visszapillantott a völgybe, az egykori szanatórium málladozó épületére, de azon nem volt már mit bámulni, egyet kortyintott a Málnáson megtöltött borvizes palackjából és körülnézett, jobban mondva benézett a barlangba.

Hárman üldögéltek a szemben álló két padon, egy idősebb hölgy és két hetyke, hátizsákos srác.