Történetek a Büdösből: Buksza

(harmadik nap)          

Egész nap zuhogott.

Délutánra kissé alábbhagyott, nem esett annyi, hogy megduzzassza az Oltot, a mellékfolyócskák kissé megsínylették a csapadékot, de hamar letisztult a könnyük, így hát Grófúr becihelődött a kocsijába és felhajtott a parkolóig, ahol a kopott vizes padok üresen búslakodtak, sehol egy fia lélek.

          Sár is volt bőven.

A táj viszont elbűvölte. Mindig megcsodálja az eső utáni erdélyi erdőket, ilyen színeket sehol nem látni. Ezer fotóból is fel lehet ismerni a jellegzetes – nem harsogó – színeket. A zöld ezer árnyalatát, a barnák meleg hangulatát és a kék semmivel össze nem téveszthető üdeségét.

Kissé hűvös-didergős idő volt, dereka köré tekerte a pulóverét, a csomagtartóból, a pótkerék mellől elővakarta a kisbaltát – Minek kell ez? – kérdezte magában, de mivel alteregója semmilyen ellenvetést nem tanúsított, a fejszét beakasztotta a nadrágszíjába, bezárta a járgányt és elindult a meredek ösvényen a pokol tornáca felé. A szakóca böködte a combját, oldalt igazította – így már jobb.

Túl az Óperencián

Egyszer volt, hol nem volt, az Átlántiátus Óceánon is túl, ahol az óceán vize még a sarvalt-káposztalénél is sósabb- olyan mint a géra-, volt két halászember, egyik vénebb, mint a másik (sokkal),  kik nyakukba vették mobiltelefonjukat és nekivágtak a nagyvilágnak egy griffmadár hátán. Útba ejték az jó hollandusok földjét, ahol a griffmadarat megeteték jóféle búzagaz-olinnal, mert biz'a jó negyven fertályórát repült velük a nagy vizen átal.

Az érmem másik oldala

Egy nagyon megviselt cipősdobozban tartottam az évek során felgyűlt érmeket, amelyeket a család tagjai érdemeltek ki egykor régen, vagy mostanában, az utóbbi kb. száz évben. Mostanság a fiamnál kallódnak- gondoltam én.
Tévedtem!
Becsben tartott plecsnikké avanzsáltak, a hozzájuk tartozó diplomák társaságában, vagy csak úgy magukban a régi pénzekkel együtt.

Érmek, kitüntetések, díjak, rendjelek, plakettek, emlékérmek.
Mind-mind valamilyen- kiérdemlőjének fontos- eseményre emlékeztetnek, ellenkező esetben nem őrizte volna meg őket.

Történetek a Büdösből: Maszka

(második nap)

A következő nap egy kicsit fentebb hagyta a kocsiját, mert a barlanglátogatók számára fenntartott parkolót két turistabusz foglalta le úgy, hogy egy fia kocsi se fért ott el mellettük. Iskolások kirándulóbuszai, az egyik sofőr lent maradt a kocsinál- látta eleget a Büdöst- és unottan cigizett, fordítva ülte meg a parkoló rozzant padját, a támlára könyökölve fújta a füstöt s néha-néha egy nikotinosat sercintett a fűbe.
Vidám tinicsoportok szállingóztak vissza a buszhoz, s néha egy-egy tanár. A lányok sugdolózva, néha kacarászva pislogtak ki a galeriből, suttyomban szemügyre véve az egyenként lebaktató srácokat.
- A háló ki van vetve, s a srácok még csak nem is sejtik a csapdát. - gondolta Grófúr - Van még idő, majd rájönnek - s vidáman somolygott volna a bajsza alatt, ha lett volna neki bajusza.
Nekiveselkedett a kaptatónak. Jó idő volt, a Nemere még nem söprögette a hegyoldalt, a Büdös-barlang lehelete csak az út felétől csapta orrba.

Történetek a Büdösből: Holt Olt

(első nap)

Fiatal korában járt erre néhányszor. Akkor meg se fordult a fejében, hogy valaha ő is ott fog ücsörögni a szálkásra kopott cserefa-padon, hogy kínzó reumáját kúrálja a sátán leheletével.

Nyelve-lógattával kaptatott fel az utolsó száz méteren; itt már orrbacsapta a kénbűz, ami- érdekes mód- a barlang bejáratánál mintha enyhült volna. Csak térdfájdalma nem enyhült. Visszapillantott a völgybe, az egykori szanatórium málladozó épületére, de azon nem volt már mit bámulni, egyet kortyintott a Málnáson megtöltött borvizes palackjából és körülnézett, jobban mondva benézett a barlangba.

Hárman üldögéltek a szemben álló két padon, egy idősebb hölgy és két hetyke, hátizsákos srác.

Egy marék dió

          A Királyhágó túlsó oldalán, egy körösparti parkolóban mindig megáll, ha arra veti útja – egy időben sokszor vetette – megpihenni és bekapni néhány miccset, mert olyat, mint ott, sehol sem tudnak készíteni. Sör helyett sajnos vizet kell inni, de így is…

Régebben úgy mondta, hogy a Királyhágó innenső oldalán; a székely fővárosból, a Bolyaiak városából ugyanis úgy nézett ki.

 

Halfogó verseny lesz a Maroson.

Gerlicék

Meredek patakpart, alámosott padmaly, csillámló pókhálókkal egybeszőtt sűrű keserűlapu dzsungel.

Alatta pedig gyanútlanul szedeget valami valamit egyenletes ritmusban, félpercenként.

Pisztráng, naná, hogy pisztráng, mégpedig nem is akármilyen. Komótosan fel-feldobja hátúszóját, senkitől sem zavartatva, sem ember sem állat hozzá nem férhet.

Az úriember tökéletes terepszínű cuccban mozdulatlanul bámulja a csodát. Sokat látott már, de az ilyen tökéletes látvánnyal sosem tud betelni. A horgászbot mellette egy fának támasztva, horgászatról szó sem lehet, a hal megközelíthetetlen.

Cseverészés hangja erősödik a kanyarban.

Retúr szekerek

Forrás: gidoka.kepeslap

Grófúr szorgosan köpködte a szotyihéjat a csónakból, - a franc se látja, - gondolta, de tulajdonképpen nem is gondolt semmit, mert szeme önfeledten meredt a béna úszóra, amely két órája meg se moccant, pedig alaposan megszórta környékét puliszkába gyúrt nyűvel.

A szellőpirkák hallgattak. Évakeszeg a rendes nevük, de ez itt senkit sem érdekel.

A nap a pártsziget melletti nádas mögé ment, a halfogás reménye pedig füstbe.

Egy szekér döcögött a part menti földúton, fel a Hétfák irányába.

Lovasszekér láttán mindig eszébe jut egy történet...

FLYRONMAN (kötetlen beszélgetés Paul Ardennel)



Paul Arden, a világpolgár

Egy szentendrei étteremben beszélgettünk a legyezőhorgászat ügyes-bajos dolgairól.
Paul Arden volt a vendégünk, aki filmforgatás ürügyén néhány napot töltött a Dunakanyarban.
Világpolgári életviteléről, a legyezőhorgászat feelingjéről, tendenciáiról, irányzatairól kérdeztem.

Szárnyacskák



Angyalka (Lilike rajza)


Kopogás… dehogy… dörömbölés a fehérre festett vasajtón.
Válaszra nem várva a hatalmas, ormótlan kincstári zsúrkocsi dübörögve, ajtóstul begördül a kórterembe, rajta kétes tisztaságú, hajdan fehér színű gézleplek alatt kalimpáló edények, a gurulós kocsi fogantyújába kapaszkodó pengőre vasalt fityulás diétásnővér pedig rezignált rekedt hangon jelenti be:
- Itt az ebéd!!!
A betegágyak szélén feszengő látogatók enyhe undorral, kényszeredett mosollyal nyugtázzák annak a kosztnak az érkezését, amelyre mindannyiuk előbb vagy utóbb ráfanyalodni kényszerül majd. Ki hamarabb, ki később, sokuknak ilyen lesz az utolsó vacsorájuk is. Ispotálytáp.
A fekvőbetegek sem ugranak ki a bőrükből a fapados koszt láttán, pláne ma, vasárnap délben, amikor a látogatók szorgalmasan hordták be a jobbnál jobb húslevesek és prézlis húsok kombinációit elesett feleik mielőbbi felépülésében bízva.

Sok hűhó Műhoszért

Mivel a fórumon nem akarom tovább korbácsolni a kedélyeket, a Műhosz közgyűlés előzményeiről, a közgyűlésről, valamint a jövőről szeretném megosztani a gondolataimat és elképzeléseimet azokkal, akik olvassák blogomat. Tudom, hogy sokan olvassák és a kevés hozzászólásból ítélve szerintem érdektelennek tartják, de higgyétek el, nem is számítottam másra. Leírom, amit fontosnak tartok, vagy meg szeretnék osztani másokkal és ennyi.
Pont ennyi, semmivel sem több. A saját értékrendemet tükrözi.
Nem szeretnék senkit sem reklámozni, kiemelni vagy letaglózni, de a saját véleményemet leírtam és ezután sem fogom véka alá rejteni.

Pikkelycsömör

- Pista, te vagy?
- ...
- Pista, fene a pofádat, szóljá' má'!!!
- Jöttem.
- Hoztá' halat?
Valaki berúgta az ajtót. A negyven éve ultramarinkékre festett konyhaajtó szutykos kilincse hangos nyekkenéssel ütött még egyet a vályogfalon tátongó lyukba.
A küszöbön ott állt Pista. Pekingikék kertésznadrág, fehér-fekete kockás flanell ing, persze kínai, berett és szürke gumicsizma.

Bubuka



Hát nem gyönyörű?


Mielőtt még Bubu nicknevű sporttársunk megrökönyödne, szólok, hogy nem Őróla lesz szó.
A tavalyi csuka-invázió egyenes következményeként, ezerrel álltam rá a sztrímerek kötésére.
A Joca-tavon leginkább a szintetikus szál - buktail kombinációt használják, azokból is kötöttem néhányat. Ezek nagy, otromba, csilivili légyszörnyek, de fogósak. Dobáskor leginkább a nagy légellenállásuk a probléma, mintsem a súlyuk. Kötöttem 4-5 darabot, egyet a klubban elkunyiztak (szívesen adtam!!!).
A másik, sokkal esztétikusabb kategória a zonkerfarkú sztrímerek.

Kötök, avagy a hely szelleme

Kötök.
Legyet.
Horogra.
Ehhez le kell mennem, na nem alfába, hanem a pincébe, ott a műhely.
Amikor a házat megvettük egy „icipicit részeges”, délelőtt tíz óráig beszámítható lumpen-családtól, a padló helyett nutriaszarral betapasztott guanókéreg szolgált járófelületként, a pince betonfalából rozsdás kötöződrót-dzsungel acélgilisztáival kellett megbirkózniuk a gyanútlan Laokoon-utódoknak, akik mi voltunk, ugyebár. És pincebogarakon degeszre hízott pókmatuzsálemekkel.

Montana

F.I. emlékére

Május végi tini-kánikula.
Még pattanásos, éretlen. Hajnalban hűvös van, délutánra már a harminc fokos meleg pattintja ki a nyárfák bimbóit, hogy a fehér pihe elborítsa a várost, a vizeket, a hűtőtornyok lamelláit, mindent.
Kocka Demeter, a halőr a Víkend-telep Hajó-vendéglőjének teraszán üldögélt.
A Hajó a víz fölé, cölöpökre épült, hajó alakú faterasz és nem lenne igazi, ha nem kopott zöldre lenne festve. Demeter takarékossági megfontolásból négybe vágott papírszalvétával takarta le a söröskorsóját a nyárfaszösz ellen. Mindhiába, mert két korty között csak beszökött egy-egy vattapamacs, amit aztán vagy lenyelt, vagy kiköpött, de mivel kár a sörért, inkább lenyelte.
Régeni szöszös világos. Pilseni típusú.

Egy régi kép...



Pirkászom

     A minap a soros poros padlásrámolás közben kezembe akadt néhány régi kép. Nyáron készültek, ekkor tudott először a háború után hazalátogatni magyarországi nagybátyám, családjával együtt és akkoriban neki volt egyedül fényképezőgépe a családban. Én 5 éves voltam akkor, nagyon sok mindenre emlékszem, arra a nyárra is, de leginkább arra az őszre...1956-ot írtunk.

- Fogj egy pár legyet, megyünk halászni!- szólt az apai verdiktum a vasárnapi délebéd utáni szunyókálás után és komótosan elkezdte leltározni a horgász- hátizsák tartalmát.

ÓLMOSHOROG

(Dvorácsek Ágoston felvétele)

Másnap, kialvatlanul, a rabsicos kaland hatása alatt lecipelték a csónakokat és a csomagokat a gát alatti sekélyesbe és hideg borvízből készített neszkávéval próbálták az éjszakai nemalvás hatását ellensúlyozni.
Tesséklássék téblábolás lett az eredménye.
Déltájt nagy nehezen újra elindultak le a folyón. A Ritzben akartak egy jó flekkent enni, hideg sörrel. A tegnap esti halvacsora emléke már az álmok birodalmába tért meg.
.

A FLYSWAP 2010 EZOTERIKUS ERŐTERE

•  

Szivarosdobozom pont elegendőnek bizonyult a nagy nehezen, hosszú vemhesség után megszületett legyek befogadására.

Csapatunk medvéjének gondoskodó mancsai, illetve néha-néha a pusztába kiáltott hangos brummogása összeterelte a rakoncátlan bocsokat.

A legyek megköttettek. Sárgára.
A postagalambok meg serénykedtek.
A medvebarlangban zsebre vágom a legyekkel teli dobozt, beülök az autóba, indítás.