 |
| Angyalka (Lilike rajza) |
Kopogás… dehogy… dörömbölés a fehérre festett vasajtón.
Válaszra nem várva a hatalmas, ormótlan kincstári zsúrkocsi dübörögve, ajtóstul begördül a kórterembe, rajta kétes tisztaságú, hajdan fehér színű gézleplek alatt kalimpáló edények, a gurulós kocsi fogantyújába kapaszkodó pengőre vasalt fityulás diétásnővér pedig rezignált rekedt hangon jelenti be:
- Itt az ebéd!!!
A betegágyak szélén feszengő látogatók enyhe undorral, kényszeredett mosollyal nyugtázzák annak a kosztnak az érkezését, amelyre mindannyiuk előbb vagy utóbb ráfanyalodni kényszerül majd. Ki hamarabb, ki később, sokuknak ilyen lesz az utolsó vacsorájuk is. Ispotálytáp.
A fekvőbetegek sem ugranak ki a bőrükből a fapados koszt láttán, pláne ma, vasárnap délben, amikor a látogatók szorgalmasan hordták be a jobbnál jobb húslevesek és prézlis húsok kombinációit elesett feleik mielőbbi felépülésében bízva.