2016. szeptember 30.

Hipnózis III. rész. Obrh

A Hétnevű folyó forrása
Harmadik nap.
Elmesélik, hogy az Obrh egy titokzatos folyó egyik neve.
Nevezzék akárhogy: Trbuhovica, Obrh, Strzen, Rak, Pivka, Unica vagy Ljubljanica, ugyanarról a vízfolyásról van szó, amelyik a Száva jobb oldali mellékfolyója Szlovéniában.


A folyócska 41 km hosszú, ebből 20 kilométert búvópatakként bújócskázva tesz meg a szlovén karsztvidék barlangjain keresztül, mígnem átszeli a fővárost és a Szávába ömlik.
Tehát karsztvíz, ennek megfelelően felső szakaszain kristálytiszta, hideg, és gyönyörű halak népesítik be.


Tipikus chalk stream


A felső szakaszokat különösen óvják, nagyon nehéz napijegyhez jutni, de az élmény felejthetetlen.
Nyoma sincs az óvatos, sok horgot megélt, sebzett szájú, félvak halaknak.
Ahol pisztrángnak kell lennie, ott pisztráng van, ahol pér, ott pér, ha szedeget, akkor ott szinte biztosan meg is lehet fogni a megfelelő léggyel. Ha látott halra horgászol szinte hason kúszva kell megközelítened, mert a legkisebb szokatlan mozdulatra is elhúzza a csíkot.


Virgonc pisztráng a "helyéről"

Nyurga pér

Nagy az öröm

Látott hal volt, takarásból, kb. 2 méter mélyről

Ha viszont sikerül, akkor óriási élmény.
Szépek és egészségesek, az Obrh-ba nincs telepítés, ezért aztán szivárványos pisztráng egy szál sincs.
Ami megfog itt a folyó felső szakaszán az a csend, a békesség, az egyszerűség, az ésszerűség.
Szinte háborítatlan a nyugalom.
Rég éreztem ilyet, talán a világtól elzárt nyárádmenti székely falvakban legutóbb, ahol a térerő a Felazon falurész ultramarinkék házikójának a kapujában észlelhető, de csak ott és max egy vonalas.
WiFi? - Hát az meg mi?
Van viszont harangkongás délben Nándorfehérvár emlékére, bár sejthető, hogy az emberek zömének fogalma sincs arról, hogy miért szól a harang ilyenkor.


A Szent Jakab templom

Ha mérges az Obrh szinte a templomba is bemászik

A templomtorony órája szorgalmasan üti tenorhangon a negyedeket, a feleket, a háromnegyedeket és baritonkongás jelzi az egészeket.
Szinte szégyellem magam, amikor a legyes "űrruhába" bújok. Kissé furcsán néznek ránk az emberek.
Kiolvasható a tekintetükből, amit gondolnak rólunk: - Mit keresnek ezek itt?
Mert az Obrh-ban senki sem horgászhat a helyiek közül, csak napijeggyel, vagy speciális engedéllyel, esetleg kutatási céllal, ami szintén engedélyhez kötött.
Ezért az irigy tekintet, ami jelen esetben is normális emberi reakció.
Feszélyezve érzem magam.


Azért itt sem minden fenékig tejföl.
Autógumi az Obrh-ban a fűrészüzem mellett

Szinte szégyellem, hogy halat fogok.
Ilyet ritkán érez az ember, de még tart a hipnózis, a csodálatos harmadik napi adag.
Délután kettőkor szinte egyidőben a toronyórával, a térerő ördöge rést nyit a telefonom felé, hívás, hogy menni kell, dolog van.
Bánom is meg nem is, maradnék is meg nem is, de ez az elvégzendő munka fontos, ha nem mennék csak idegesíteném magam, ezért a távozás mellett döntök.
Még így is hat óra hazáig.
Mikor az autópályára hajtok az egész hipnózis megszűnik.
Maradnak a képek, a hangulatok, a tájak, az emberek, és születik az elhatározás, hogy ezt meg kell ismételni.
Csak máshol.
A hétnevű folyócska egy másik szakaszán.
Talán jövőre.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése