Kereket oldó csukák



A győztes

- Pecázni megyek, ha vénasszonyok potyognak is az égből, - ordítottam bele a legyesdobozomba nemrég, ahonnan a dohos régi és a frissen kötött csinos csukalegyek zavartan pislogtak rám, csillogó szemeikben az őszinte kérdéssel, hogy aszongya:

- Nos, miért ne?! Menjünk!!!

- Na álljatok csak meg, majd jól megfürdetlek benneteket, némelyetek majd a sás szárán fog veszni, hősi beakadt katonaként, másoknak víz alatti tuskókba törik bele a foguk és a szerencséseket tűéles csukafogak fogják karcsúbbá harapdálni. Menjünk hát!

- Menjünk a friss levegőre!!! - ujjongott a társaság, mert hetek óta tartó bezártságukban csak a naftalin meg a légyragasztó bűzét szagolták; és mi tagadás, bizony egy kis fürdetés is rájuk fért volna.

Aztán lett, friss levegő is és fürdetés is.

Egy eset az eskettőn



Olyan szél fújt, hogy még a fotómasinát is elbillentette

A meteorológusok két hete ijesztgettek, hogy juj, hogy jaj milyen rossz, szeles, esős, hideg idő lesz a hét végén. Aztán végül nem lett, vagyis olyan lett, hogy pecázni azért lehetett volna. Kezdtem nem hinni nekik.
Telefon a Nagybivalyos SII-re, a tógazda enyhe szkepticizmussal nyugtázta a csónak-foglalást, mivel előtte kétszer már lemondtam és megérkezésünkkor széles mosollyal közölte, hogy lehet ugyan csónakból legyezni, de a kövezés mellett épp kárászfogó háziverseny zajlik, valamint az "eskettes felső" belső oldalának bejáratánál éppen bojliznak...