Történetek a Büdösből: Buksza
(harmadik nap)
Egész
nap zuhogott.
Délutánra
kissé alábbhagyott, nem esett annyi, hogy megduzzassza az Oltot, a
mellékfolyócskák kissé megsínylették a csapadékot, de hamar letisztult a
könnyük, így hát Grófúr becihelődött a kocsijába és felhajtott a parkolóig, ahol
a kopott vizes padok üresen búslakodtak, sehol egy fia lélek.
Sár is volt bőven.
A
táj viszont elbűvölte. Mindig megcsodálja az eső utáni erdélyi erdőket, ilyen
színeket sehol nem látni. Ezer fotóból is fel lehet ismerni a jellegzetes – nem
harsogó – színeket. A zöld ezer árnyalatát, a barnák meleg hangulatát és a kék
semmivel össze nem téveszthető üdeségét.
Kissé hűvös-didergős idő volt, dereka köré tekerte a pulóverét, a csomagtartóból, a pótkerék mellől elővakarta a kisbaltát – Minek kell ez? – kérdezte magában, de mivel alteregója semmilyen ellenvetést nem tanúsított, a fejszét beakasztotta a nadrágszíjába, bezárta a járgányt és elindult a meredek ösvényen a pokol tornáca felé. A szakóca böködte a combját, oldalt igazította – így már jobb.
