2017. november 7.

Ahol a víz márványon folyik

Amint már említettem az Isonzóra (Soca) nem kell kétszer hívni. Elég csak megpendíteni, már futok is. Egyetlen bibi, hogy egy kissé távol van.
Kranjska Gora felé mentünk a csodálatos 
Vršič hágón át.
A Száva és a Soča völgyeit összekötő 1611 m mags hágó Szlovénia legmagasabb autóval járható hágóútja, az ország leglátványosabb és tájképileg legtöbbet nyújtó autóútja.




 A Kranjska Gora és Trenta települések közti 25 km-es útszakasz 50 hajtűkanyarból áll, 24 az északi és 26 a déli oldalon (mindegyik kanyar számozva van és a tengerszint feletti magasságot is kitáblázzák). A legegyszerűbb saját kocsival végighajtani rajta, és a szebb kilátópontoknál kialakított parkolókban meg-megállni a pompás panoráma kedvéért. (Wikipédia)




A hajtűkanyarok egyike.
Nem egy könnyű útszakasz

Az Isonzo völgyébe már sötétedéskor poroszkáltunk be, komor sötét sziklák dirigáltak, jelezvén, hogy nem tanácsos letérni se balra, se jobbra. Nem szoktam parázni vezetés közben, megszoktam az erdélyi útviszonyokat, de ez az útszakasz sötétben bizony veszélyes, pihentnek és figyelmesnek kell lenned.
Este hétre megérkeztünk a Klin panzióhoz.





Péter sátrat vert, mert ő szeret nulla fok környékén sátorozni (hihi) jómagam meg a jó fűtetlen szobába cihelődtem be, azután vacsora, természetesen pisztráng és tintahal, amúgy jó egyszerűen, szlovén módra, semmi cicó.












Reggel három fok, gyorsan le a vízhez;
sosem láttam ilyen alacsonynak

A halak- hová máshová- a gödrök mélyére húzódva igyekeznek átvészelni ezt a kivételesen alacsony vízállást.Nekifogtunk tehát a gödrök vallatásának.


Márványpisztráng a gödörben



Gödör a gyaloghíd alatt



A víz fehér márványon folyik




Olyan sekély, hogy még a szokásos türkiz
színek is fakóbbak

A Lepena. Sok szivárványos pisztrángot rejt







Ha ősz, akkor a márványpisztráng szezonja van, Péter rájuk is hajtott keményen, fogott is szépen, főleg a második napon, hatot is.
Itt a szebbje:








Nekem csak egy kisebbet sikerült fognom, igaz, hogy nem is hajtottam nagyon rájuk, inkább kisebb nimfákkal és szárazlegyekkel pecáztam, első nap nyolc szivárványost sikerült fognom, kettő bő negyvenes volt.

Tipikus alpesi táj a Lepenával

Másnapi reggeli
Péter ezt jól kinézte magának. Kár, hogy nem eladó
A hazaúton az egyik kanyarban ezt a pompás,
ritka jelenséget sikerült lefotózni, ahogy
a lenyugvó nap visszasüt az Isonzó völgyébe.
Csodálatos látvány volt, a fénykép sem tudja visszaadni

Mindent összevetve, megintcsak egy felejthetetlen Isonzó-túrát sikerült összehozni ott, ahol a víz márványon folyik.
Márványsziklákon és márványpisztrángokon.

(Fotók: Bartha Péter és Bereczki Gábor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése