Fenyő

Grófúr befordult a Víkend parkolójába.
Egy fél órával ezelőtt még a disznóhízlalda mögötti óriás trágyadombot turkálta gilisztát keresve. Erre a célra egy világháborús tábori ásót rendszeresített. Orosz volt-e, vagy német, ma már nehéz lenne eldönteni- mindkettő rossz-, az ószeren vette még a hatvanas években. Azóta mindig ezzel túrja a trágyát, ha halászni megy.
A dermedt gilinyókat egy régi alumínium ételhordóba hányta egy kevés érett trágyával együtt.
Délután négy óra, a napkorong alja már hozzákoccant a jeddi hegy fenyőihez.
Napforduló, az év legrövidebb napja. Indigókék égbolt, félhold a feje fölött, mínusz öt fok.
Ideális menyhalazáshoz.

Ultimátum

- Passz.
- Negyven-száz.
- Passz.
- Betli. Tízes a talonban!
- Passz.
- Passz.
Kisebb havi fizetések röpködnek oda-vissza a Víkend-telep elit csónakház-teraszain a nyári idény előtti megfázós, nyárfaszöszös délutánokon, az utószezoni didergős estéken és a főszezoni éjszakákon.
A szomszédban römikocogás veri fel a csendet.
Rablóultizni, lerakós-römizni jár ki ilyenkor a dzsentri-vénájú társaság.
Köves römi itt a divat, kártyával úriember nem römizik. Úriasszony sem! Ha lenne kaszinó a városban, ott biztosan az ulti, a römi és a huszonegy lenne a divat. De kaszinó nincs; volt valaha a Malom utcában egy, az állt a cégéren, de a kapualjat egy diszkrét piros lámpa fénye derengte be.
Most az sincs, a dorbézolás a Víkenden folyik. Ulti, römi s miegymás.
Kocka Demeter, Grófúr és Hosszújóska a Fodrász Szövetkezet víkendházát szemelték ki aznap este bűnös szenvedélyük színteréül. Egy sör a gondnoknak, szilvórium a játékosoknak és már pörcögött is a rutinos Hosszújóska ujjai alatt a viseltes pakli. Az első leosztást Demeter bukta be, Grófúr csípte fülön szingli makk alsóját. Perka jobbra-balra. Csörög az aprópénz.
Hajrá!

Forraltbor

Grófúr felkapatott a kockaköves utcán, ami a Főtérről meredezik a Szülészet tövéig.
A parkban mindig kipihegi magát, mert pofátlanul meredek ez az utca.
Fiatalabb korában ez sose tűnt fel neki.
A fenti park padjain bújt össze a leánykákkal hajdanán, Mucit is itt csókolta meg először.

- Hja, régen volt az, pedig nem is…
Így télidőben pedig különösen nehéz ez az út, mert síkos.
Pár napja mínusz tíz fok fölé nem adja, még nappal sem. Ritka ez így a csonkahéten, karácsony és újév között. A városra január közepe szokott ilyen hideget zúdítani, de azt aztán sokáig.
A Súrlott Grádicsba igyekezett. Ott szokták az öregfiúk leereszteni a karácsonyi töltöttkáposztás puffadást néhány pohár vidám forralt borral.

Vidám ez a ravaszul befűszerezett világosbarna ital, amit csak itt tudnak így elkészíteni, a fahéjon, szegfűszegen és szegfűborson kívül lélekkel is megfűszerezik.
_____________________________________________________________________

Egy régi kép...



Pirkászom

     A minap a soros poros padlásrámolás közben kezembe akadt néhány régi kép. Nyáron készültek, ekkor tudott először a háború után hazalátogatni magyarországi nagybátyám, családjával együtt és akkoriban neki volt egyedül fényképezőgépe a családban. Én 5 éves voltam akkor, nagyon sok mindenre emlékszem, arra a nyárra is, de leginkább arra az őszre...1956-ot írtunk.

- Fogj egy pár legyet, megyünk halászni!- szólt az apai verdiktum a vasárnapi délebéd utáni szunyókálás után és komótosan elkezdte leltározni a horgász- hátizsák tartalmát.

ÓLMOSHOROG

(Dvorácsek Ágoston felvétele)

Másnap, kialvatlanul, a rabsicos kaland hatása alatt lecipelték a csónakokat és a csomagokat a gát alatti sekélyesbe és hideg borvízből készített neszkávéval próbálták az éjszakai nemalvás hatását ellensúlyozni.
Tesséklássék téblábolás lett az eredménye.
Déltájt nagy nehezen újra elindultak le a folyón. A Ritzben akartak egy jó flekkent enni, hideg sörrel. A tegnap esti halvacsora emléke már az álmok birodalmába tért meg.
.

FEKETE LÉGY (avagy szösszenet a legyezés pszihológiai hátteréről)

Látkép a Somos-tetőről 1910-ből.
Bal szélen a gát,  jobb oldalon a Maros partján még áll a hét fa...

Február vége.
Mátyás a mondás szerint ha jeget talál, elviszi, ha nem, akkor hoz. Talált s vitte.
A folyón már a jégtáblák is lebukdácsoltak a legközelebbi hídhoz, hogy annak lábát tegyék- már sokadszor - próbára. Jeges kávé tejszínhab nélkül, fűzfavessző dresszinggel. Bodor Péter hídnak hívják még most is.