Botteszt...

Stickman, #0, 10'2", 4r.

...illetve, az lett volna, ha több időt tölthettem volna a vízen.
De a víz egy fránya elem és tette a dolgát. Ha a tározóból elengedik leszalad, ha nem engedik ott marad.

Történt, hogy újfent Erdélybe vittük az ifjúságot csodát-látni. A parajdi sóbányát, a korondi fazekasságot, a szintén korondi aragonitkincset, a Medve-tavat, a Madarasi Hargitát, a Sikaszó-patak völgyét, a borvíz-forrásokat, a Deság-patak medveszaros partját, a gombás, mohás erdőket, a vadvirágos kaszálókat, a Nagy-Küküllőt és ezer apró-cseprő egyebet jártunk végig. Beoltás, amitől nem lesznek immunisak, de egészségesebbek testben és lélekben biztosan... de ez egy más téma.
A kocsi hátulja természetesen tele lett mindenféle cuccal, bár csomagolás előtt már jeleztem - immár ki tudja hányadszor -, hogy túl sok a csomag, nem fogunk beférni.
Aztán mégis befértünk, mint mindig, de fő a pánik. Befért még a horgászcucc is. Becsempésztem egy-két botot, s ami kellhet.
Én kis naiv!
Azt hittem, hogy horgászni is fogok. Sokat.
De a sors másként döntött.

A megálmodott Küküllő, az álomfolyó

Fohász

Ennél jobb címet nem lehet kitalálni. A tábla Zeteváralján, a Nagy-Küküllő hídja mellett áll. A fohász híven tükrözi a folyót kezelésbe vevő emberek törekvését.
November közepén rendezték meg a a Flyfishing Dedicated legyesklub által már régebbről beharangozott szezonzáró legyes találkozót itt a Madarasi-Hargita aljában. A találkozóra a rendezők meghívásos alapon kb. 40 főre számítottak. Mindenki eljött, kivéve a bolgár legyeseket és néhány helybélit, akik ilyen-olyan okok miatt kihagyták ezt az alkalmat.
Bánhatják.

Jó társaság gyűlt össze Erdélyből, a Regátból, a Felvidékről, Olaszhonból és Magyarországról. Egyesek több mint 800 kilométert utaztak Eperjesről Zeteváraljáig.
A Műhoszt ketten képviseltük.