Sió, ami jó

II Sió-kupa résztvevői

A Műhosz által május negyedikére meghirdetett, de a Balaton leeresztése miatt elhalasztott második Sió-kupát szeptember 21.- én bonyolítottuk le.
Egy bátor előörs már péntek este lemerészkedett a tett helyszínére és sátorban töltötte az éjszakát. Én sajnos nem tudtam lemenni pénteken, így hát szombat hajnalban vágtattunk le Mezőkomáromba, aholis már kezdett gyülekezni a jónép.
A versenyről, helyezettekről részletesen olvashatunk a Műhosz honlapján, ide csak néhány kiegészítés kívánkozik, személyes benyomások és tanulságok.

Az első mérhető siói domim

Furcsállottam, hogy a legkisebb mérhető halat 25 centiben határozták meg a szervezők. A térdig, combközépig, de maximum derékig érő, alig folydogáló csatornából elsőre nem néztem ki nagyobb halakat. Aztán peca közben döbbentem rá, hogy bizony a Sió nagyon sok méretes halat rejt.

Dzsungelpeca (Marabu felv.)

A partot szinte végestelen-végig valami sásféle borítja. Ahol ez nő, biztos lehetsz benne, hogy a víz maximum lábszárközépig ér. Az első útbaigazítások egyike volt, hogy ebbe a dzsinzsdába kell elrejtőznöd, hogy ne zavard meg a halakat. Ez nagyon fontos szabály. Ahol ezt nem tartottam be ott nem is fogtam halat. Ez tehát alapszabály.







No meg a tippet. A legtöbb halat a 10, max. 12-es adta, a tiszta vízben mindent jól látni (csak a halakat nem).
Nagyon érdekesnek tűnt, hogy a sekély, tiszta vízben hal látszólag nincs és mégis ott vannak, szedésekkel csobbanásokkal mutatják magukat.

Domi a dzsinzsából

A Sióban rengeteg hal van. A verseny miatt inkább a nagyokat molesztáltuk, de nagyon sok 20-25 cm közötti domolykót fogtunk, tenyérnyi vörösszárnyút pedig tömegével lehetett volna.

Déli szieszta

A szünetben hidegkaja, kávé, sör és sütemény várt és persze eligazítás a délutáni fordulóra.
Délután- mint általában- kevesebb hal esett, de ebbe talán belejátszott egy esőfelhő is, ami azonban csak átmeneti pánikot okozott randa szürkeségével.

Marabu titkon elcsípte a legyesdobozom

A felszerelés tekintetében már a legelején úgy döntöttem, hogy tíz lábas, #4-es bottal horgászom. Úgy tűnik, hogy jó döntés volt, mert a meredek part és a magas növényzet fölött hátrafelé könnyebb volt a lendítés, az orsódobást is jól bírta a cucc és a 10-es tippet sem szakadt olyan könnyen fárasztás közben.
Célozni talán nehezebb egy hosszabb bottal, de a dobótávolság max. 10-12 méter, erre a távra nem volt gond.

Szektorhatár

Délutánra a B12-es szektor jutott.
Itt sikerült megfognom legnagyobb domolykómat (42 cm) egy olyan pályán, amelyen délelőtt nem horgászott senki, egy nádsziget mellől.

Köszönet a szervezőknek a remek helyért, kosztért, sörért, útbaigazításért, tanácsokért.
Remélem, hogy mindenki jól érezte magát, mert szerintem a Sió nagyon jó.