2012. augusztus 17.

FLYRONMAN (kötetlen beszélgetés Paul Ardennel)


Paul Arden, a világpolgár
Egy szentendrei étteremben beszélgettünk a legyezőhorgászat ügyes-bajos dolgairól.
Paul Arden volt a vendégünk, aki filmforgatás ürügyén néhány napot töltött a Dunakanyarban.
Világpolgári életviteléről, a legyezőhorgászat feelingjéről, tendenciáiról, irányzatairól kérdeztem.


- Brit állampolgár vagy?
- Igen is meg nem is, amennyiben hivatalos lakhelyem a Commonwealth tagja, akkor formálisan igen. Európában születtem, de nem EU-tag országban, a Csatorna-szigeteken, Jerseyben.

- Legyes forradalmárnak tartod magad?
- A legtradicionálisabb horgászati ágban nehéz forradalomról beszélni. Természetesen, mint minden, ez a szakág is állandóan fejlődik és ebben én aktív részt vállalok.

- Elit sportnak tartod a legyezést?
- Nem egyáltalán nem.
Amikor Magyarországra jöttem, Ádámmal beszélgettünk arról, hogy a legyezést a kommunisták egyfajta úri huncutságként bélyegezték meg, a pisztránghorgászatot pedig elit pecának tekintették.
Nálunk, ezzel szöges ellentétben a közvélekedés az, hogy a legyezés bárki számára elérhető, bárki által űzhető. Tehát nem egy elitista hobbi, és ennek megfelelően rendkívül népszerű, sokan űzik.
Az USÁ-ban például kb. huszonöt dollárért éves jegyet válthatsz bármely államban, ami a legtöbb vízre érvényes. Kimondottan olcsó mulatságnak számít.
Nem is értem, hogy Magyarországon miért vélekednek úgy, hogy a legyezés az elit sportja?
Azért mert nincsenek kimondottan pisztrángos-péres hegyi vizek? Számomra például kihívást jelent a magyar vizeken balinra, domolykóra, sügérre, süllőre, csukára stb. horgászni. Itt a lehetőség az orrunk előtt, éljünk vele!

A dobómester
- Nemzetközi dobóversenyeken voltál-e első helyezett, és ha igen, hányszor?
- Őszintén szólva, a versenyeken mindig jól szerepeltem. Négy-öt évvel ezelőttig ezeken a versenyeken nagyjából 4 – 5 ember között dőlt el az első hely sorsa.
Ez mára radikálisan megváltozott. A verseny manapság kb. 50 hasonló szinten lévő résztvevő között zajlik.
Most is gőzerővel készülök a norvégiai világbajnokságra. Sokat kell gyakorolni, hogy a legjobb formában legyek és a lehető legjobban szerepeljek majd.

- Mire horgászol a legszívesebben?
- A pisztráng a kedvenc célhalam. Ha lehet, akkor bárhol, bármikor azt keresem.

- Szoktál nimfázni?
- Nem, soha nem szoktam nimfázni – mondja kaján vigyorral az arcán.

- Bocs, én valójában a cseh-nimfázásra gondoltam...
Néhány alkalommal már kipróbáltam, hatékony módszer, de még nem fogott meg igazából. Horgászás közben számomra fontos a legyeződobás semmihez sem hasonlító feelingje, a cseh-nimfázáshoz pedig, - bármennyire is eredményes módszer – nincs szükség jó dobótechnikára.
Amúgy természetesen gyakran horgászom nimfákkal.

- Látsz-e új irányzatokat a legyezőhorgászatban, 2012-ben?
- A legyezőhorgászat állandóan fejlődik és változik. Minden évben jön valami újdonság, mind a felszerelések, például a switch-botok mostanában tapasztalható jelentős térhódítása, mind pedig a technikák – lásd francia nimfázás – terén.
Az ún. újítások viszont legtöbbször nem többek, mint a kemény versenyben lévő cégek marketing fogásai, praktikái. Régi bevált dolgok új köntösbe bújtatása mögött legtöbbször semmi újdonság sincs.
Ez a tendencia észrevehető egynémely elszállt agyú „dobómester” esetében is, akik dobóstílust, módszert, technikát vindikálnak maguknak olyankor is, amikor gyakorlatilag semmi közük a dologhoz, legfeljebb annak fejlesztéséhez járultak hozzá valamilyen szinten.
Néha a felszerelés-fejlesztések is zsákutcának bizonyulnak, legtöbbször azért, mert nincs gyakorlati hasznuk, előnyük, vagy mert drágák.

- A switch föllendülése divatirányzat, vagy gyakorlati haszna is van?
- Szerintem mindkettő jellemzi. Hosszabb bottal hosszabb orsódobás kivitelezhető, a mend-ek könnyebbek, viszont duplahúzás nincs, ily módon a dobótechnika és a felszerelés összeállítása meghatározó.

- A felszerelés-gyártás távol-keletre történő részleges áthelyeződése – véleményed szerint – lerontotta azok minőségét?
- Az én botjaim nem távol-keleten készülnek. Amúgy meg óriási különbség van keleti gyártók között is. A koreai gyártású cuccok, a komolyan vett minőségbiztosítás következtében, pont olyan jók, mint pl. az USA-ban gyártottak.
Én azonban még nem dobtam olyan távol-keleti bottal ami tetszett volna. Ez nagyrészt feeling kérdése is, de azt hiszem, hogy van különbség, és érezhető a különbség.


Flyronman
- Mi a véleményed a felszerelés-fétisizmusról?
- A legyezőbotok szempontjából én is fétisiszta vagyok. De az öltözéket, az orsókat kevésbé tartom fontosnak. Ez az én hozzáállásom, de természetesen tisztában vagyok azzal, hogy sokan ezt nem így gondolják. És ez így van rendjén.
Számomra a cél a fontos, legyes pályafutásom alatt összesen talán egy tucat különféle márkájú botom volt, azok viszont jól megválogatva. A pálcákat viszont nyűvöm, csak összetört botokból van vagy egy tucat Látóhegyen.

- Vannak magyarországi tanítványaid?
- Magyarországra az első alkalommal tulajdonképpen azért jöttem, mert meghívtatok egy dobó workshopra, ezen tizenhét magyar legyezőhorgász vett részt és a részvétel ingyenes volt (csak a szállását és az utazást állta mindenki saját maga). Azóta Európának ezen a részén kb. 30 oktatót tanítottam, ebből tizenkettőt Magyarországon. Általában a kurzusok nem ingyenesek, itt viszont sosem kértem pénzt ezért, maximum az útiköltségemet kértem fedezni.
Ettől kezdve viszont nem folytatom így, mert Magyarországon van már három mester-szintű dobóoktató, van kitől tanulni. Horvátországban egy, Ukrajnában két mester.
Szerintem nagyon hasznos lenne, ha ezek az oktatók évente legalább egyszer találkoznának, megbeszélni a tapasztalatokat, a trendeket, a problémákat, de tudom, hogy nagyon nehéz ezt összehangolni. Keserű szájízzel tapasztalom, hogy szégyenszemre alig egynéhányan jönnek el egy-egy ilyen találkozóra. Így volt ez tavaly szeptemberben és idén tavasszal is.

- Kedvenc botod?
- Mindig az a kedvenc, amivel éppen dobok, amelyiket aktuálisan használom. Természetesen a saját botjaim a favoritok, ez után a Sage TCR-6-ost tartom jelenleg a legjobbnak.

- Zsinórod?
- A kedvenc összeállításom a fenti bottal egy Scientific Anglers XXD zsinór, de más típusokkal is szoktam horgászni, például hasonló a MED (SA Mastery Expert Distance). Most például Barrio-t használok.

- Orsód?
- Sosem érdekeltek az orsók és ezt komolyan mondom, számomra csak a zsinór tárolását szolgálják. A Sexyloops-on fenn van a Vosseler fizetett reklámja, ez egy 10 éves hagyomány. Orsókra egy vagyont lehet elkölteni, minőségi – agyonreklámozott – orsókra még többet, de számomra egy közepes minőségű és árfekvésű tökéletesen megfelel. A pénzemet inkább horgászásra költöm, mint csicsás orsókra.


The Fly
- Szeretsz legyet kötni?
- Szeretek, de nem túl gyakran van rá időm.
Hírhedten ronda legyeket kötök, mint például az ún. „királyi elkúrás” (Royal Fuckup) nevezetű, amely világhíres lett, annyira randa. Vízbe dobva viszont, sokkal jobban működnek a legyeim, mint ahogy kinéznek.
Összevissza, - nevezzük skót stílusúnak – legyeket szoktam kötni, amelyeken a gallér, a szárny és egyebek, másoknál jól elkülönülő részek "egy kissé" összemosódnak.

- Legfurcsább légy, szerinted?
- Kostöke szőréből kötött nedveslégy. Egyébként a kostöke szőr, mint alapanyag iszonyú drágán kapható minden valamirevaló brit legyesboltban.

- Mik a terveid a közeli és távoli jövőt illetően?
- Közelebbről: szeretnék jól szerepelni az idei norvégiai világbajnokságon.
Távolabbi tervem – és ezt nagyon eltökéltem magamban – végig szeretném járni, végig szeretném horgászni a világ minden országát, ez most kb. 200-ra rúg.

- Mennyi időt töltesz naponta a világhálón?
Naponta két- három alkalommal leellenőrzöm a Sexyloops fórumát, a leveleimet, az üzleti dolgokat, ami átlag két órát vesz igénybe.
Több száz ismerősöm, barátom van a világ minden tájáról.
Manapság, amikor az internet mindenki számára közel hozta, elérhetővé tette a világot, gyors, sokszor felületes, ritkábban mélyebb emberi kapcsolatok kialakulását segíti elő. Barátomnak nevezhetek olyan embereket is, akikkel soha élőben nem találkoztam, mégis tudom, hogy a barátaim, annyira egy húron pendülünk az élet dolgai tekintetében.
Olyan kapcsolatok kialakulása vált lehetővé, amelyekre húsz-harminc évvel ezelőtt még csak nem is gondolhattunk.
Szerencsémnek mondhatom, hogy valahogy úgy alakult, hogy kellemes, nagy tudású, érdeklődő, kíváncsi emberek vesznek körül, akiknek az érdeklődési köre, hobbija a legyezőhorgászat.

- Magyarországon jelenleg nincs olyan személyiség, aki össze tudná fogni ezt a relatíve nagyon kis létszámú legyest. Mi lehet ennek az oka?
- Ahol sok a legyezőhorgász, ott törvényszerű az átláthatóbb, kisebb közösségek kialakulása. Mint például az UL legyezők, csukahorgászok stb. esetében. Vagy a régiókra tagolódás remek példája Amerikában.
Magyarország esetében, ahol néhány száz legyezőhorgász van... hát nem is tudom... talán a kérdésed első felében benne van a válasz is.
Jómagam sem fogok össze semmilyen társaságot, maximum a saját kis körömet. Sokan ismernek, de nincsenek „követőim”, csak egy relatíve szűk baráti köröm.

- A legyezőhorgászaton kívül mivel foglalkozol a legszívesebben?
- Aktív Ironman Triathlon versenyző vagyok. Ez a sportág 3,9 km úszásból, 180 km biciklizésből és egy maratonfutásból áll, mindezek megszakítás nélkül, egymás után. Szeretnék 10 óra alá kerülni.

- Ez fantasztikus erőnlétet követel!
- Igen, sok-sok edzést, egészséges életmódot, egészséges környezetet. Talán azért is szeretem a látóhegyi, drávaparti tájat, mert itt minden ehhez szükséges megvan.
És természetesen pecázni is lehet.

(Köszönet Szmutni Ákosnak a képekért!)

2012-08-10.

2 megjegyzés: