ÓLMOSHOROG

(Dvorácsek Ágoston felvétele)

Másnap, kialvatlanul, a rabsicos kaland hatása alatt lecipelték a csónakokat és a csomagokat a gát alatti sekélyesbe és hideg borvízből készített neszkávéval próbálták az éjszakai nemalvás hatását ellensúlyozni.
Tesséklássék téblábolás lett az eredménye.
Déltájt nagy nehezen újra elindultak le a folyón. A Ritzben akartak egy jó flekkent enni, hideg sörrel. A tegnap esti halvacsora emléke már az álmok birodalmába tért meg.
.

Itt a folyó a városi stadion mögött egy nagyívű balkanyarral öleli át a Ligetet.
A stadion után száz méterrel, a csónakok előtt egy óriási hullámokat képező baloldali beömlés okozott némi meglepetést.
A mesterséges Turbina árok folyik itt vissza a folyóba, közvetlenül a Ritz-fürdő felett.
A medret és a jobb partot masszív kövezés védi, a beömlés szinte merőleges a folyóra s az építése óta eltelt száz évben bizony erőst próbára tette a víz a precíz magyar vízmérnökök alkotását. A Turbinára épített vízierőmű ma is működik.
A soros evezős Fogidoki rikkantására mindenki az evezőkhöz kapott és próbálták az erős balról jövő sodrást legyőzni.
Amikor a meredek betonfalakkal övezett Turbinaárokba benézett, villant át az agyán, hogy nagy a baj. Erős koppanásra emlékszik...
-------------------------------------------------------------------------------------------

Kocka Demeter, a halőr a kora nyári melegben a Ritz-fürdő teraszán iszogatta hideg sörét, amit nagyritkán szolgálat közben is megengedett magának, mikor a folyón egy felfordult csónakot hozott a víz.
Tudta, hogy nagy a baj.
Hagyott csapot-papot és megiramodott át a megviselt deszkahídon, a pokrócokon ücsörgő, ultizó bonvivánok között, s tovább a jobb parton a folyó melletti ösvényen, a legrövidebb úton a torkolathoz.
Átellenben már hallotta a mentőautó szirénáját, de az még nagyon távol volt a céltól, mert még a Turbinahídon is át kellett hajtania a helyszínig. Az még minimum öt-hat perc.
Rohant.
A partra hevenyészve kihúzva két, csomagokkal zsúfolt csónak, száz méterrel fennebb kisebb csoportosulás.
Egy csuromvizes német vizsla szivárványt rázott ki a bundájából.
A földön egy férfi, annak az élesztésével voltak elfoglalva.
Nagyon szakszerűen.
- Segíthetek? Demeter már köpte ki a tüdejét, nem volt ilyen rohangáláshoz szokva.
- Köszönjük, három orvos is van közöttünk, az egyiket pont most próbáljuk életre kelteni, reméljük Ő is segít.
S mintegy varázsütésre, tisztán kivehetően a földön fekvőnek beindult a légzése.
Abban a pillanatban feltűnt a szirénázó mentőkocsi a földúton, amint megpillantotta a társaságot, a sziréna elhallgatott.
Demeter kifújta magát és konstatálta, hogy neki itt már semmi dolga.
De egy régi emlék nem engedte nyugodni…

----------------------------------------------------------------------------------------

Húsz napos vízitúrára indultak Palotailvától Déváig.
Régi, kamaszkori álmok felnőtt fejjel átgondolt realista lecsapódása.
Amikor a XII.E. osztály érettségi előtt állt, a negyvenegyből még harminc lelkes diák ígérte biztosra a részvételét.
Tizenöt év múltán tízen mertek nekiveselkedni. Nyár volt, vidámság, három csónak. A tíz főt 3-3-4- es felállásba osztották. Olasz védelem. A három fős csónakokba több csomag került. Őt harmadmagával a legkisebbe sorsolták, Buksikutyával (így egybeírva hívták a német vizslát a fiai), sok-sok csomaggal és persze a sörökkel, melyeknek veszélyeztetése fejvesztés terhét rótta rá. Egy arasz volt a csónak megmerüléséig. A kutya idejének nagy részét a csónak orrában, előre nézve töltötte. Viking gálya orrdíszfaragványa.
A negyedik nap a Hétfák fölött Szentanna és Várhegy között egy gyönyörű csalitosban kötöttek ki.
Sátorverés, szalonnasütés, sörözés.
Nagyhangú "úgysemzavarunksenkiterreamadársejár" hangulat.
Úgy döntöttek, hogy itt még egy napot sátorozással töltenek. A söröknek mély gödröt vájtak a folyó homokos medrébe és kövekkel takarták le a kétlábú medvék elől.
Másnap a hajnali harmaton előkerültek a pecák.
Ketten márnára görgettek büdössajttal, hárman kérészlárvával pirkásztak a kövek mögül.
Ő összerakta legyezőbotját és gyönyörű szárazlegyet biggyesztett az előkére. Tudta, hogy ott a balind a parti bokrok alatt, mindig ott volt és ott is lesz az idők végezetéig.
Igazi örömpeca volt.
Délre megvolt a halászlére való és vagy kétszáz pirka. A küszt hívják így errefelé.
Megtisztítva, kukoricadarába forgatva, olajban megsütve, sóba mártva a világ legfinomabb sörkorcsolyája.
Az esti halászlé után derekasan neki is láttak. A folyómedri sör pont kellően hűvös volt.
- Százados Úr, sejehaj, százados Úr ha felül a lovára...
Mindegyikük érezte, hogy beteljesült az ifjúkori álom, amit érettségi előtt láttak.
A sör hatásának lecsapolása érdekében, eltávolodva a társaságtól a folyóparton furcsa alakot pillantott meg.
Pekingikék kertésznadrág, fehér-fekete kockás flanell ing, persze kínai, berett és szürke gumicsizma. Mögötte a fűben két nagy "dándes" paduc vergődött.
Vastag de rövid halászbottal, erős peremfutós orsóval dobált. A folyóban valahol a meder közepén óriási visszaforgó alakult ki a sóderkitermelés titkos folyományaként, azt célozta.
A szerelék óriás csobbanással ért vizet és rövid kivárás után széles hosszú rántásokkal gereblyézett. A zsinór végén óriási, ólommal körbevett kampó. Ólmoshorog.
Rabsic.
A sör bátorrá tesz. Közelebb merészkedett. Furamód az orvhalász egyáltalán nem zavartatta magát.
Úgy érezte, hogy a mennyből a pokolra néz le.
- Mit akarsz?- förmedt rá a kockásinges.
- Ön mit csinál itt?
- Miközöd hozzá?- üvöltötte.
- De Uram...
- Ne urazz má', hagyj békén!
Erre már a többiek futva közeledtek a szóváltás helyszínéhez.
A közrevett, beszorított hiéna üvölt így.
A botját feje fölött körbeforgatva vágta ki magát a baráti kör méltatlankodó gyűrűjéből, a legyilkolt halakat hátrahagyva, káromkodva, fenyegetőzve a falu felé mentette az irháját a meglincselés elől.
- Agyonvágom, az Atyaúristenit a ganéhányójának!- hadonászott a fejszével Fogidoki, aki persze csak a sör és halszálkák hatása alatt mondhatott ilyesmit, amúgy egy lószar nem sok, annyi sem hagyta el soha a száját.
Közben alaposan besötétedett.
Rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy azonnal felszedelőzködnek és éjnek idején odébbállnak.
Mindenikük tudta, hogy sötét hely ez amúgy is, pláne ezek után.
Egy pár kilométerrel lennebb a Cementlapoknál, a gát fölött, ahol a Turbina kezdődik, kikötötték a csónakokat és hálózsákban a szabad ég alatt éjszakáztak.
Éjszakáztak, mert álom nem jött a szemükre.
Csak Buksikutya szunnyadt őrt derékul.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Sok-sok évvel ezelőtt, Kocka Demeter, a halőr ugyanúgy a megérdemelt sörét iszogatta a Ritz-fürdő teraszán, amikor jött a hír, hogy a Turbinatoroknál egy vízbefúltat vetett partra a víz. Nagy ott a sodrás.
Átballagott a megviselt deszkahídon, a pokrócokon ücsörgő, ultizó bonvivánok között, s tovább a jobb parton a folyó melletti ösvényen, a legrövidebb úton a torkolathoz. A halott ráér.
Már messziről látta a holttest köré sereglett halászokat. Paduc szezon volt, a 6-7 méteres hosszú botokat a partmenti fűzfákhoz támasztották a paducászók. Mogyórófa, orosz üvegbot, bambusznyél mogyórófa spiccel, kombinációk tömkelege.
Grafit, szénszál...hol volt az még akkor?!
Egy korcs erdélyi kopó csuromvizesen szivárványt rázott ki a bundájából.
A földön egy friss vízihulla. Férfi, pekingikék kertésznadrág, fehér-fekete kockás flanelling cafatokban és szürke gumicsizma.
A füléből, az oldalából és mindkét karjából egy- egy óriási kampó, ólmozott hármashorog állt ki.
- Nincs Önök között orvos?- tette fel a kötelező hatósági kérdést Demeter.
Nem volt.
 Senki sem próbálkozott az élesztésével. Nagyon szakszerűen.

.