2016. június 1.

Az érmem másik oldala


Egy nagyon megviselt cipősdobozban tartottam az évek során felgyűlt érmeket, amelyeket a család tagjai érdemeltek ki egykor régen, vagy mostanában, az utóbbi kb. száz évben. Mostanság a fiamnál kallódnak- gondoltam én.
Tévedtem!
Becsben tartott plecsnikké avanzsáltak, a hozzájuk tartozó diplomák társaságában, vagy csak úgy magukban a régi pénzekkel együtt.

Érmek, kitüntetések, díjak, rendjelek, plakettek, emlékérmek.
Mind-mind valamilyen- kiérdemlőjének fontos- eseményre emlékeztetnek, ellenkező esetben nem őrizte volna meg őket.









Hagyjuk a szó elemzését. Nyilvánvaló, hogy ér, érték, érik, érdem, érem, érme stb. egy tőről fakadnak, aki érmet kap az kiérdemel valamit.

















Saját magának meg soha senki nem ad érmet, kivéve néhány történelmi idiótát, öntömjénező blogdölyfit, ergo a díjként kapott érem a közösség elismerése az egyén irányába, aki valamivel ezt kiérdemelte, egy fokkal többet teljesített, mint mások.


Az hogy arany, ezüst, bronz az érem, vagy vas a kereszt anyaga, mellékes.
Lehet az baktertojás, lelógó vándordíj, rendjel, akármi, maradandó.
Tulajdonosa évekkel később lehet büszke rá, vagy restellheti, de azt a pillanatot, amikor megkapta, soha sem felejti el.













Értéket tükröz, értéket rögzít, eseménynek állít emléket. Pillanatnyit, ami száz év múlva akár mosolyra is késztethet, vagy maradandót, ami száz év múlva is térdre kényszeríti az érem mustrálóját az azt kiérdemelt személy teljesítménye vagy az esemény szempontjából.














Hogy mi késztetett a medalionok méltatására?
Kézenfekvő.
Történt nemrég, hogy a Műhosz emlékversenyt rendezett a Savinja-Dreta folyókon.
Korán elhunyt, lelkes horgásztársunk tiszteletére Tibolya László Emlékverseny lett a neve.
Helyes!
De azt egyáltalán nem tartom helyesnek, hogy pont most, pont ezen a versenyen döntöttek úgy a szervezők, hogy a szokásos, a nyerteseknek mindig kiosztott díjak mellé nem mellékeltek érmeket.

"A díjazottak oklevélben és speciális tárgyjutalomban részesülnek, érem végül nem lesz"

A tárgyjutalmak kereskedelmi áruk, legyes bóvlik, kacatok voltak, amelyek semmi felemelőt, személyre szólót, emlékezetest nem nyújtanak, kopó anyagok, amelyek rövid idő múltán a szemétre kerülnek.

Idézem az indoklást a fórumról:
"Érmek pedig azért nem lesznek, mert az általad (ez én lennék) lenézően sok kacatnak jellemzett holmik megvásárlása után már nem akartam a költségeket tovább növelni. Továbbmegyek (sic!), sajnos nem tudtam volna elmenni érmeket választani, majd ezekért visszamenni. Még tovább megyek, kicsit unalmasnak is találtam már mindig ugyanabból a tömegszériából választani. (mani')"

Nos 1: a fórum azért is van, hogy adott esetben bekiabáld, hogy segítség, nincs időm az érmek után szaladgálni. Valaki? Biztos akadt volna segítség.


Nos 2: lehet, hogy unalmas a tömegszéria, de vannak akik még nem kaptak érmet, számukra- és a régi motorosok számára is- az érem lehet az egyetlen maradandó emlék egy ilyen találkozóról.
Egérpad meg pohár. Mi más, ha nem fogyó kacatok?
Ezt csak a kitömött "cápaborjú" tudja überelni, meg a kannás bor.

Amúgy meg köszönjük a szervezést és ha kértél volna, biztos kaptál volna segítséget.

A "semmisemjónekikemberek" kitalálója meg jobban tenné, ha alaposabban átgondolná ezt a témát. Ez a találkozó egy olyan alkalom volt, amely megérdemelt volna egy érmet, aminek a hátára gravírozott szöveg elolvasása sok-sok év múltán is emlékeztette volna tulajdonosát az eseményre.
Mert egy ilyen alkalom unikum, megismételhetetlen.
Ha pedig elszúrjuk, akkor nem nő vissza mint a rosszul vágott haj.
.

5 megjegyzés:

  1. sok mindenben egyet lehet érteni a fent írottakkal, és én sok mindenben egyet is értek. bár a legnagyobb hiányossága az éremtelenségnek ezen a dzsembörin az, hogy Laci szélesebb mosollyal nézett volna le ránk, ha megörökítjük, bevéssük a nevét egy időtálló tárgyba, amit elővéve emlékezhetünk rá. ammen. mada

    VálaszTörlés
  2. Ez most nem volt vicces, nem volt izgalmas, ez most komoly volt. Tökéletesen egy véleményen vagyunk a szerzővel, frappánsan összefoglalta. Tetszett.

    VálaszTörlés
  3. A témában folytatott mangánbeszélgetésben a szemere hányták, hogy - bár igazam van- miért nincs semmi kompromisszum-készségem. Ezen el is gondolkodtam egy picit és arra a következtetésre jutottam, hogy nem is akarok kompromisszumokat néhány témában. Miért nem kompromisszumoskodik az, aki tudja. hogy nincs igaza, de körömszakadtáig hajtogatja a véleményét és még le is torkol, hogy úgymond ne háborogjak, mert nem vagyok én tenger.
    Ezért nem írtam választ a fórumon, mert réges-rég tudom azt, hogy vitában amúgy sem lehet senkit sem meggyőzni.
    Egyik fixa ideám a versenyeken való bíráskodás kérdése. Bíráskodás nélkül nincs verseny. Ez nem kétséges.
    A másik, hogy nincs az a pénz, amiért a Tilos Rádióban megszólalnék, abban a rohadékhalmazban, amelyik eltűrte, hogy egyik szarkupac szerkesztőjük a keresztények kiirtásától sem rettent volna vissza félrészeg böfögésében.
    Ráadásul azzal mentegetőztek, hogy "egy kissé részeg volt". Annál rosszabb.
    Ma is ezen az adón megy a Haladó, amiben Műhosz tagok is feszítenek. Felháborító értékrend!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha a "keresztény" helyett más vallást behelyettesítünk, na akkor mi lett volna?

      Törlés
    2. Kapott volna néhány év kemény letöltendőt, nem szaladgálna most is szabadon a köcsög.

      Törlés