2015. november 13.

Príma Pliva

A bosznia-hercegovinai műlegyező világbajnokság után két héttel alkalom adódott egy három napos túrára a Pliva folyóra. Gyanús volt, hogy nagy legyesászok sem villogtak túlságosan a Pliva-i szektorokon. Más források is megerősítették, hogy a Pliva egy rafkós horgászvíz.
Mi jöhet még ezután?


Szóval felkészültem a terített betlire, lesz, ami lesz, ha fogok fogok, ha nem nem, meg amúgy is: minden délszláv horgászvíz megér egy misét.
B. Petivel vágtunk neki a titokzatos folyóhoz vezető útnak, kora hajnalban, mert délben már a vizet szerettük volna vallatni.
"Csekély" hatórás villámdöcögés után érkeztünk meg a Pliva forrásához.




Vendéglátónk azonnal "lecsapott" ránk, amolyan igazi délszláv antibakteriális főzettel, amit gyümölcsökből állítanak elő itt is, pont úgy mint nálunk, pont olyan jó, mint nálunk, pont ugyanúgy illik dícsérgetni, mint nálunk, pont úgy illik még egy stampedlivel elfogadni, mint nálunk és hasonlóképp illik a harmadik pohárral visszautasítani, mint nálunk. 
Szóval, jó a pálinkájuk.
Rokonlelkek vagyunk, na.
A szállás is jó, a kaja meg egyenesen fenséges.
Bárcsak a peca is...


Jellegzetes Pliva-i köd. A forrástól néhány száz méterre készült a felvétel.
Itt a víz még
kb. öt fokos. Reggelente az augusztusi meleg sem tudja meghódítani ezt a ködöt, ami kora délelőttig kitart.


Délre már a nap az úr. Eltakarítja a párát, a víz feltárulkozik.
Fenekén a zöld pokol.

Jól látni a kirajzolódó betli valószínű okát: a halaknak rengeteg kajájuk van, jól el tudnak rejtőzködni, a tiszta vízből remekül kilátnak, nem lesznek bolondok horogra aggatni magukat a mi kedvünkért.
A tiszta vízben combos pérek himbálóznak a vízinövények közt, eszegetnek valamit- sose fogok rájönni, hogy mit, csak sejtésem van- dobálhatsz eléjük bármit, rá se bagóznak.
Frusztráló élmény.
Hamar felismerjük, hogy itt semmi esélyünk sincs halat fogni, csak a sebesebb, húzósabb részeken...esetleg.


Például itt, ahol vadul szalad a folyó, a túlsó parttól kb. egy méterre
szed valami, ami aztán pisztráng képében materializálódik
kb. egy félórás erőbedobás, mendelés és úgy általában vett
dobóakrobatika után


Sebes pisztráng a Plivából. Ritkán kell egy halért ennyit gyűrődni.
Ezért aztán érthető a vigyor a pofámon.
Jöttek más halak is. Kisebb pérek, Petinek nagyobbak is, de bizton mondhatom, hogy nagyon meg kellett "szenvedni" mindért.
A legyek is különlegesek. A szárazlegyek farkát nemes egyszerűséggel levágatta velünk Zeljko, mondván, a finnyás pér éppencsakhogy leszippantja a legyet felszínről, ha a légy farka beleakad a szájába, azonnal kiköpi. Kezdetben nem hittem el neki, másnapra alázatosan vagdaltam a minikérészek nagy műgonddal bekötött farkait. 


A Plivára nyáridőben tehát külön légykészlet ajánlott.
Mini, de látható és jól úszó, farokamputált kérészek,
elsűllyeszthetetlen caddisek, halványdrapp nimfák,
no meg a titoklegyek, amelyeket senkinek sem mutatnak meg.
Itt épp a világbajnokság hatodik helyezettje
Zeljko Prpic fontolgat keményen, aztán talál is jó egy legyet
...s ím, itt az eredmény!
Zeljko bámulatos horgász. Ebből él; gájdol, legyet köt, horgászboltot vezet, nyelveket beszél, talpraesett, rendes fickó.
Megfigyeltem, ahogy kb. hat másodperc alatt felköti a legyet a tippetre, villámgyorsan felméri a helyzetet, nagyon jól és pontosan dob.
Most sem értem és valószínűleg sose fogom megérteni és megtanulni azt a technikát, ahogy egy tíz láb hosszú, hármas bottal, felturbózott spey-technikával, backingig kidobja a huszonhét méteres, #3 osztályú WF zsinórt pontosan oda, ahova kell.
- Ott szed a pér, látod? - természetesen nem láttam semmit. - Két méterrel fölé kell dobni! - oda dobta. - Na, megvan! - és megvolt.
Fél óra alatt több halat fogott, mint mi két nap alatt összesen.
Ilyen egy horgász, aki eséllyel indul egy világversenyen. 
Ha a mi önjelölt versenyzőinkre gondolok, akik idén beneveztek a boszniai VB-re, komolyan mondom, elfog a röhögés és eszembe jut a vicc a cigány lovával, amelyik "nem vak, csak bátor".
Több alázat és önismeret kellene...

No, de mi nem versenyezni jöttünk, eszünkbe sem jutott soha,
hanem szórakozni egy gyönyörű helyre. Készülődés a délutáni pecára


Itt egy sovány pér...

...ez egy kisebb, de nem sovány


A túra hala, Peti fogta...
...Stickman bottal, kemény munkával
Fogy a burek rendesen. Helyi társaság lazít a nagy melegben
 a Pliva partján. Láthatatlan jelre, egyszer csak mind felálltak,
be vízbe, fél óra peca, fogogattak is, aztán vissza az árnyékba.
Hiába na, ismerik a vizet.
A pérek itt háziállatnak számítanak
No meg a pulykák. Szegény tikkadozott a melegtől, Peti
simijét is eltűrte
A Pliva este. A köd megint birtokba vette a Pliva titokzatos vizét,
mi meg felhúzódtunk a szállásra...


...ahol minden este pazar vacsora várt

Felvetődik az örök kérdés: minek ennyit utazni egy pár halért, amit máshol is meg tudsz fogni?
A válasz egyszerű: csak.
A Pliva kész ellentmondás, egy horgászparadoxon:
Egy zöld pokol, vagy inkább egy zöld mennyország, amit látni kell.
Horgászni benne pedig ördöngösen nehéz, de igazi mennyei ajándék.

(Fotók: Bartha Péter és Bereczki Gábor)



4 megjegyzés:

  1. jó sztori! de mintha hallottam volna valahol. ;)
    m.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Peeersze, Mert mindent előre kikotyogok-)

      Törlés
  2. ha már ott voltatok, a Janjra is rápróbáltatok? Zeljko megmutatta? uaz kb mint a Pliva, csak harmad
    akkora. én is sz@vtam a Plivával rendesen júniusban (csak 1 nap), de visszamennék. üdv, m

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a fránya Zeljko nem is említette a Janjt. Sebaj, majd legközelebb.

      Törlés