A FLYSWAP 2010 EZOTERIKUS ERŐTERE

•  

Szivarosdobozom pont elegendőnek bizonyult a nagy nehezen, hosszú vemhesség után megszületett legyek befogadására.

Csapatunk medvéjének gondoskodó mancsai, illetve néha-néha a pusztába kiáltott hangos brummogása összeterelte a rakoncátlan bocsokat.

A legyek megköttettek. Sárgára.
A postagalambok meg serénykedtek.
A medvebarlangban zsebre vágom a legyekkel teli dobozt, beülök az autóba, indítás.

A Fertő utca sarkán az autó leáll.
Arról már rég letettem, hogy kalandvágyból, amolyan trabantos hetykeséggel fölcsapjam a motorház tetejét és homlokráncolgató fontoskodással hibát keressek a jótékony, hermetikus műanyag-motorborítások alatt. Havaseső esik, így hát telefon a szervizbe, ami szerencsémre a közeli Jegenye utcában van, de nem veszi föl senki.

Marad a várakozás.
Ebédre harangoznak az Üllői úti templomban.

A legyesdoboz a zsebemben pedig furcsa hullámokat kezd kibocsátani magából. Valósággal mocorog.
Kinyitom.
Belül nyüzsgő, sárgás, eleven mocorgás, bioáramok frekvenciamodulált interferenciája.
Dekódolom. Kevesen ismerik ezt a tulajdonságomat. Nem is kérkedem vele. A középkorban máglyán végeztem volna.

Leginkább a narancssárga farkú fele-fele sztrímer pillogtatja ólomszemeit. Apja éjszakai életmódját meg nem hazudtolva finoman rezegteti tollboából kitépett strucctollait.

                     Ha az orra piros lenne,
                     akár náthás is lehetne...Őkelme.

Kíváncsian forgatja babaszemeit egy b(r)enyhe, kettéhajtott állapotában horogra fűzött miniomlett, amely ráadásul zöldpenészes is, sárgászöld smötyit rángatva maga után. Jelzi, hogy a buheraműhely egyik sarkában romlott meg több társával együtt, amire a postai zötyögtetés és Macilaci meleg kamrája csak rátett egy lapáttal.

          Elölről jól megnézve,
          Szexlapba is elkelne.

A sárga dugóhúzóra hajazó, alig kikelt kérész fenekén még ott a tojáshéj, a farkincáját anyuka keze erektálta hetykésre, szárnyát a vezérhím apa tépázta meg egy ideges pillanatában, amikor egy csónakból hárman akartak tailing loop-ot dobni.
          Tiszavirág sejehaj,
          Nagy a család, de nem baj.


Hologramos teáskanál, nyele a sok igénybevételtől már lekonyult. Aranycsillogású foszlott farkincája szöges ellentétben áll a szemnek titulált vécélánccal. Lám, ezt is elértem, újságolja.
          Vécélánc, vécélánc,
          Hajdú sógor mit csinálsz?

Szőrzetszobrász alkotóját meghazudtolja az emelkedő tullpuffany. Laza tupírja divat magzinba is illene, ha nem tudná mindenki, hogy ez bizony nem más, mint egy kacsasegg. Visszagörbítve. Hidegdauer.

          A kacsasegg, halihó,

          Magazinba nem való.

A rák enne meg, tuszkolja arrébb szomszédját pulzáló szőrollójával a második sorban pöffeszkedő skót őskövület. Mekkrák.

Százmillió év is kevés volt normális állattá válásához.

          Egyet előre, kettőt hátra,
          Ej, ha Lenin apánk látna.

Sárga csóvájú üstökös lenne, ha hagynánk, a szöcskebrekk közeli nagynénje, aki csillogó báli zseníliában illegeti magát. Hayagésa horogra akadt. Alább nem is adná az első helynél. Igen:

          Ő és csakis Ő (ööööö…)

          Lehet a szépségkirálynő…

 Ja, s a Kisherceg. Tejfelesszájú létére már ott díszeleg az előírt sárga egyenruha oldalán a vörös tábornoki paszomány. Nem kellett Bálint napig várni a kisregiment felvonultatására. Fő a fegyelem, s a  katonás nevelés.

           Ha nagy lennék, legyes lennék,

           Ugyan mi a frászt tehetnék… mást?

Pisztrángvadászatra termett, Főisteni származású atyám bevetés előtt egész éjjel hangos és idióta zenét hallgatott, egy percre le nem hunytam a szemem, ezért ilyen véraláfutásos. S a dízelolaj nagyon drága.
           Csücsör szája van e légynek,

                                                                  Ha nem hiszed, gyere nézd meg!

Még jó, hogy nem aranyból csinálta meg a fejemet. Igaz a wolfrám (Fram dánul fagyot jelent, de erről majd később) is dragá, ahogy azt Mályiban mondanák. Nem baj.

          Tanulj tinó,

          Ökör lesz belőled (vagy legyes)!

Artista. Vízben lazán lebukik, ha nem húznák. De rángatják, így csak bukdácsol. Le- fel. Miskolc- Ózd.

Egzotikus légy: Miskolc a mediterrán Ózd, a Sajóparti Párizs(i).
          Seja, haja ladilom,
          Borjúszőrből a farkom.

 

Ha12 darabot kellett volna kötni, az pont egy tucat lett volna. De nem. Többet annál. Harmincat.

Nem, húszat. De Mad(Úr)a Hadúr és Kin(lód)y művészuraknál elszakadt egy- egy húr, ketten eltűntek és ma is Föld körüli pályán keringenek Spectra-flash-es űrruhában.

  

A sok bonyodalom után maradt a piszkos 16.

Szinte csak tizenötön lettünk volna, ha az a balfék, foghíjas hód rendesen tette volna a dolgát. De nem tette. Ily módon egy rakás csilivili-pihepuha nimfával gazdagodott a hálátlan utókor.
              Nem volnék ellene,
              Hódfogorvos kellene (elkelne…mindegy).

  

Az igazi nagyság nem a méretektől függ. A manitoo törzs fardíszén oroszlánkakastoll díszeleg, a sárga mokaszin pedig waxolt Unikummal lett lehányva. Persze, hogy így a rövidebbet húzta a CDC szárny. Nem baj, majd az angyalok beletuszkolják a Tiemco 22-es csapdájába.

             A legyes halad,

             De a kő marad.

  

Medvénknek nedves a mániája. Igen, én is arra gondoltam, nekem is. A bevált Coachman helyett, amihez ugyebár nem sok kézügyesség kell, ezt az egyszerű, finom súlyemelő kézzel lazán megköthető 16-os félszáraz pihét kalapálta össze egy járdaszegélyen elmecseredett alufelni belső palástján. A felniről visszanyert ólmot pedig a mániás flájosnak postázta, hadd legyen belőle egy hasznos tárgy. Ócsón. (Név és cím a szerkesztőségben).
             Okos állat ez a medve,
             De el vagyok keseredve.

A Kisküküllő felső folyásán kikísérletezett s teljességgel alkalmatlannak talált kolorádóbogár, vérhassal küszködő mutánsa. Ugyé.

Na. Így lesz a krumplivészből pityókabogár.

Azé’, ha jól megrittyented, majd halászhatsz vele a zavarosban.
             Kukurigú, nagybojár,
             Krumplibogár visszajár!

Hát a doboz szemre kiürült. De csak számotokra, látszólag.

Ott van még néhány virtuális légy, ezekből akárhány beleférne, ha gazdáik nem lennének elfoglaltak, lusták, lekezelőek, elégedettek vagy sértődöttek (nem kívánt rész nem törölhető)!

Hát a karácsonyfa, például, ami akárhonnan is nézem, dánul, németül, angolul is karácsonyfa. És légy.
Mentora anderseni ólomkatonaként, rendíthetetlenül vigyázza a szanaszét futkosó hazai legyesbanda lelki üdvét.
Ha Goldschmitt lenne, akkor pénzelné is. De nem az.
                Én a bogarasok királya,
                Horgásztatom nyájam.

Vagy az aspi(rin)us vadász.
Félelmetes pontossággal és akkurátusan feltöltött dobozainak egyetlen hátsó sorából csípőből fel tudna sorakoztatni két tucat tökéletesen egyforma és fogós bogarat, ha ehelyett nem lenne az Ő megsértettetése a bogara.
                Amiből egy zsák kellene:
                Humorérzék, egye fene!

Péntek 13. Horror.
Akinek nincs szüksége segítségre ahhoz, hogy gyönyörűen kössön. Csak barátság-kötéshez kellene egy icipici. Ha segítség nem is, de szerencse az elkelne. Muzikálisan. Alulról, felülről és kézből is zongorázni lehetne.
            Megjelenik ma egy tender,
            Holnap nyer a Farkasember.

Atyánk, Bíboros Urunk sebkötözői.
Nyárikonyhája, s egyben légykötő szentélye slendriánul felrakott cserepei közt a sok nyári eső pont akkor folyt be, amikor két napon át amurt hajtott eperléggyel. E nedv feláztatta nimfáit, melyek ahelyett, hogy penészesek lettek volna, fogósak lettek. Fogasra is? Vagynem! De.

               Fölírva a falára:
               Álkérész a Gackára.

A szerviz még mindig nem jött ki. Hogy is jött volna, hisz nem is telefonáltam.
Az Üllői úti Nagytemplom harangja az utolsókat kongatja.

Ráindítok. Mi itt a baj? A motor halkan duruzsol, a rádióban a Déli Krónika időjárás-jelentése. Holnap a nap is ki fog sütni.

Tudom.

 Ugye mondtam, hogy táltos vagyok? Na azér’.

.