2015. július 15.

Kupa (variációk egy témára)

Amikor pérszemet kap az ember
Július elején összeült az egyszemélyes KUPAktanács és elhatározta, hogy útba ejti az egykori Horvát Bánság és Krajina határát képező folyót, a Kupát. A folyó az évszázadok során megtartotta eredeti medrét, csak körülötte változott meg a világ.
Jobb partjára Horvátország (itt Kupa a neve), a baljára Szlovénia került (ott Kolpának hívják). A Kupa ezt bölcsen eltűrte és ki fogja bírni az eljövendő népvándorlásokat is, legfeljebb majd El-Koppha-nak fogják nevezni, vagy Mohamed könnyének és így fogják írni:   دموع   محمد  
miután az új telepesek eléggé kiKUPÁlódnak majd.

Tito-marsall sziklába vésett pofázmányát majd berobbantják a mélybe.
Mellesleg ezt a műveletet már rég végre kellett volna hajtani: hatvan évvel ezelőtt és élőben.


Brod na Kupi főterén pedig, ennek a romnak a helyén dzsámi áll majd és
túlbuzgó müezzinek kornyikája hoz majd frászt a Kupa mély gödreiben
menedéket kereső szelíd uszonyosokra, és most
nem Búvár Kundra céloztam

A Kupa jobb oldali mellékfolyóját, a Kupicát pedig Al-Addin Kelyhének fogják hívni (szinte azt írtam, hogy keresztelni!), nehogy már bármi utalás is fennmaradjon a hajdani keresztény lakosság káros és tiltott szokására, jelesül a sűrű KUPICA-felhajtogatós, pálinkázós, rakizós, sznapszozós, sljivovicázós, travaricázós, brinovecezős tivornyákra.

Az ilyen és effajta nótákat meg jól be fogják tiltani:

"Hej, gazduram, a hegy levét
Ide hordd, ide hordd, ide hordd!
Megáld az ég, ha raksz elénk
KUPA bort, KUPA bort, KUPA bort."

A csalafinta ravennai kocsmáros pedig réges-rég a feledés homályába vész majd:

"Ravennában volt egy korcsmáros.
Hogy becsapott az istenadta!
Vizes bort kértem tőle, cselből,
és a zsivány víz nélkül adta."


Mi még élhettünk eme önsorsrontó, egészségtelen úzusunknak, hogy aszongya:
"Van nekem egy rettenetes szokásom:
Ha bort iszom a pálinkát kívánom..."
...no meg a sört. Nem a dobozosat, hanem a KUPAkost.
Este, petróleumlámpa fényénél, almáspitével, viaszosvásznon

Ezek a felvételek pedig a Szent-Ilona szigetére száműzött Vatikáni Levéltár
digitális könyvtárában lesznek csak fellelhetők.
(Jelen sorok írója szállásadó gazdájával Schneller- Sneler úrral a Kupica partján)

A régi szép időket idéző, rendezett KUPAcban, könyvespolcon őrzött
vendégkönyvek pedig minden bizonnyal a házipockok
martalékává válnak majd. Egyelőre mind a horvát adóhatóság martaléka,
ti. ott legalul az idegenforgalmi adó szigorú számadási számítása leledzik.
Egy napra jelenleg ez az összeg 6 Kuna, kb 1 €.
Piaszterben, dénárban...lesz, ami lesz, biztosan olcsóbb lesz


Ha este bebotorkálsz Snelerék kamrájába, jobbra, hátul egy ósdi nachtkasztni
tetején, néhány horgászverseny-KUPA mellett, érdekes lelet porosodik. 

A házúr nagyapja, - aki valahonnan Bohémia germán-nyelvterületéről származik- 
hagyta az utókorra-unokájára- ezt a pazar műlégy-mintagyűjteményt.
Megpróbáltam, de természetesen nem eladó.
Majd egyszer valaki jól kidobja a szemétre, mind haszontalan limlomot.

Egyetemista unokaöcsém némi KUPorgAtás után összeszedte az útravalót és a kanizsai állomásról együtt indultunk pérszemlét tartani.

Mondanom sem kell, hogy néhány hűvösebb nap után, így július elején még itt, a hegyek között is alaposan KUPÁn vágott a hőség.
Első nap délután megvettük a Kupa-Kupica-Curak napijegyet (nem kellett volna), de öt óra tájt a Curak kávébarnára festette a Kupicát és ott kellett hagyni a harcteret, mert a halak leblokkoltak.


A Kupa kristálytiszta, de a háziúr elmondása szerint kb 30 centivel volt maga alatt.
A halak már a gondolatunkra is a mélyebb gödrökbe iszkoltak és onnan
semmivel sem tudtuk kicsalogatni őket.
Szerencse, hogy a klasszikus surranókban ott szedegettek a pérek,
igaz, hogy a kisebbek, de sikerült fejenként 4-5 hallal zárni a délutánt

Megvolt a rég tervbe vett botavató is. Egy Klimó Balázs által épített ragasztott
nádbot, selyemzsinórral, ez volt az első nap  fegyvere.
Eleinte kissé szokatlan volt, néhány dobás után kezdtem megérezni a bot lelkét.

Rendkívül finom pálca, három spicc van hozzá, bársony tok, alumínium botcső.
Gyönyörű, rendkívül finom szárazlegyes szerkó, pont erre a helyzetre kitalálva.

Látván, hogy leginkább pérekre számíthatunk és a Kupica is
okozhat bezavarodós meglepetést, másnap csak a Kupára vettünk napijegyet.
Egyrészt olcsóbb, másrészt viszont a szálláson tartózkodó olasz
pecások is azt tanácsolták, hogy most hanyagoljuk a Kupicát, ők
annyira kevés halat fogtak ott, hogy jobbnak látták átruccanni
a Ribnikre. A Kupát már ismerik, jelenleg jobb, mint a Kupica


Mivel előző nap pérszemet kaptunk, megfogadtuk a tanácsot és...

...nem bántuk meg. A Kupa felső szakaszán nem sikerült semmi,
de lejjebb megint elég rendesen fogogattunk kisebb és közepes péreket.
A partszélben rengeteg sujtásos küsz szedegetett, néhány rajtavesztett
a száraz CDC légyen. Én utoljára kb 25 éve láttam sujtásos küszt a Nyárád
Vármező környéki szakaszán.
Itt a Kupán és a Nyárádon is a pér szinttáj jellegzetes hala. Nálunk védett.

Végezetül, ha valaki megkérdezné, hogy a Kupa visszatérős víz-e, habozás nélkül válaszolnám, hogy igen.
Őszre tervbe vettem.
Hátha összejön!?






4 megjegyzés:

  1. Utána néztem: több kifejezés, szó nincs a KUPÁ-ra a magyar nyelvben.
    Ebből a szempontból (is) nagyon jó!
    P.

    VálaszTörlés
  2. ILKU PÁL - mondjuk ez a név inkább szégyen.
    Jó kis szösszenet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jah, meg Kupa Mihály!
      Személynév nem ér. Beee!
      Köszi!-)

      Törlés
  3. A nádnál számomra ma sincs jobb anyag a műlegyes bothoz. Még 6/7-es osztályban sem. Egyszer próbáltam, örök szerelem. Plátói, mert egy kicsit drága...:-(

    VálaszTörlés