Pikkelycsömör

- Pista, te vagy?
- ...
- Pista, fene a pofádat, szóljá' má'!!!
- Jöttem.
- Hoztá' halat?
Valaki berúgta az ajtót. A negyven éve ultramarinkékre festett konyhaajtó szutykos kilincse hangos nyekkenéssel ütött még egyet a vályogfalon tátongó lyukba.
A küszöbön ott állt Pista. Pekingikék kertésznadrág, fehér-fekete kockás flanell ing, persze kínai, berett és szürke gumicsizma.
Jobb kezében vastag, de rövid halászbot, erős peremfutós orsóval, a balban szatyor, valaha vélhetően nemzetiszín műraffiából szőtt förmedvény.
Pista hamuszürke arcán a riadtság és a bambaság furcsa keveredése látszott.
Anyja azonnal észrevette, hogy fiát valami nagyon kizökkentette a félnótások boldog hétköznapjaiból és a dühöngőroham megelőzése végett az első keze ügyébe eső csiporral vizet mert a zománcát vedlett vederből és az állott vizet Pista arcába loccsantotta.
Pista hátrahőkölt, gumicsizmája sarkával megbotlott a konyhaajtó küszöbében és végigvágódott a járdán. Feje hangosat koppant a kövön.

A folyó jobb partján, a várostól északra egy furcsa vidék lapul. Kanyargó földút vezet ide az idők kezdete óta, ami száraz időben elviselhetetlenül poros, esős időben elviselhetetlenül sáros, normális időjárás pedig nincs, így hát...
Az út poros-sáros kígyója három kicsi falun rágja át magát, mígnem a Vár-hegy alatt megtorpan, a fejére omlik a hegy és nincs tovább. A Vár-hegy agyagos, meredek szakadéka a folyó útjába áll. Az okosabb enged, a folyó kikerüli. Ösvény sem vezet itt a parton, ez itt a világ vége. A Vár-hegy nevét viselő falu úgyszintén.
Északra a hegy, nyugatra a hegy, keletre a folyó, délre az út vezet, ez köti össze a várossal, ami szinte járhatatlan, így hát szinte alig is járják, nincsen miért és nincs mivel. Itt- rossz nyelvek szerint- a rokoni össze-vissza házasodások miatt nincs "a falu bolondja", van több is, általában inkább a békésebb fajtából, a dühöngőket meg néha-néha felviszik a hegyre, az alagsorba. A helybéliek tudják, hogy ez mit jelent.
A családnevek- furamód- inkább régi erdélyi nemesi családnevek (Teleki, Bánhidi, Nemes, még Rákóczi is van), mintsem a jobbágyfalvak megszokott Kovács, Szabó, Kis, Nagy nevei. Nincs az a kutató, aki manapság ennek az okát és eredetét fel tudná tárni.
A református templom irattárát (mert a jónép leginkább református vallású) az első világégéskor a Vár-hegyről lezúduló mezőségi szabadcsapatok szabadon felgyújtották. Mentségükre legyen írva, nem gyilkolásztak, de fosztogattak és megmocskolták a falu fehérnépét. Emiatt és még sok-sok egyéb sérelem miatt a népek közötti megbékélés egy jó ideig még várat magára ezen a vidéken.

Pista a Bánhidiak sokadik félresikerült sarja volt. Bátyjának eggyel több kereke gyártódott, egyetemet végzett zseni, de nem sok haszonnal, mert az élet megpróbáltatásait csak harmincöt éves koráig bírta...
Nővére a városba ment férjhez egy rendes román emberhez, két lányuk van, soha nem látogatják meg Pistáékat.
Öccse tanító a Székelyföldön, legényember és megnősülni sem fog soha, a faluban mindenki tudja, hogy miért nem...
Pista otthon ragadt, egyszerűbb munkákra fogták, de leginkább pecázni szeretett. Ez járt is némi haszonnal, mert szinte mindig hozott halat, ami ebben a nyomorúságban bizony jól fogott. A család havi jövedelméből tíz kiló disznóhúst lehetett volna venni, muszáj volt pótolni erdő-mező-víz-levegő ajándékaiból. Gomba, hurokkal fogott nyúl, martilapu, csihány, hal, galamb sűrűn szerepelt a család étlapján.
Pista imádta a halat, puliszkalisztbe paskolva, forró zsírban megsütve, csak úgy magára.
Gyerekkorában pirkászni szeretett: mogyórófabot, cérna, gombostű, ennyi. Csalinak trágyagiliszta, vagy nyű, amit a legundorítóbb helyekről gyűjtött be, trágyadombról, tehénlepényből, dögökből. Ez Pistát a legkevésbé sem zavarta.
Történt egyszer, hogy épp Császár Gyafi istállója melletti trágyadombról próbált gilisztát gyűjteni egy késő novemberi reggel. Mínusz 10 fok volt, a trágya teteje bekörmödzött, a giliszták meg lehúzódtak a langyos, zöldesen erjedő régiókba, úgy jó fél méterre. Pista dideregve egy törött fuszulykakaróval próbálta levadászni a férgeket.
Minden trágyadomb mellett van egy hígtrágyás gödör. Nagy igyekezetében, a jeges ganyén megcsúszva, Pistánk dobott egy hátast a ganélébe. A feje búbja is szaros lett, kimászni nem tudott, így hát primitív életösztönétől vezérelve segítségért rikácsolt, de senki sem hallotta meg.
Itt ücsörgött délig, míg anyja keresésére nem indult és Császár Gyárfás segítségével kihúzták a slamasztikából. Nem fázott meg, a ganélé langyos-lúgos löttye melegen tartotta. Anyja hangos jajveszékeléssel, Császár "Király" Gyárfás pedig öklendezve, röhögve vitték haza. Ezt a szagot egy évig nem lehetett lemosni róla.
Egyszer egy augusztus huszadikai istentiszteletre anyja szépen felöltöztette, úgy mentek a templomba. Mit suttoghatott mást a falu népe, minthogy: "kicsípte magát, mint szaros Pista a nevenapján". Lehet, hogy a mondás is innen származik, hisz' csakugyan István napja volt.

A hanyatteséskor eszméletét vesztette. Mentőt hívtak, ami Várhegy helyett Vármezőre ért röpke két óra múlva, ahol hiába keresték a Felazon utcai zöld házat, a kapujába házszám gyanánt kitolt zöld saroglyával. A nyelvi és anyai nézeteltérések tisztázása után estére berobogott a mentőautó.
Rendszámtábláján csak a por volt olvasható.
A mentőorvos meg saját maga alatt volt, mert időközben a helyi cigány javasasszony nadragulya főzet cseppjeivel próbálta feléleszteni Pistát a kómából, ami- akkor még senki sem sejtette- teljesen felesleges volt és harminckilenc napig tartott.
Pistát hangzatos szirénázás közepette teletranszportálták az alagsorba, ahol a modern medicina minden fortélyát büntetlenül kipróbáhatták rajt' mindenféle botcsinálta medikusok és tudálékos professzorok.
Ezzel, vagy ennek ellenére, Pista a krisztusi korbácsütések numeráját megszégyenítő pontossággal, fix harminckilenc nap kóma után visszatért...saját világába.
A természet, az orvosok igyekezete ellenére, kikúrálta és végül hazavitték. A taxi két heti jövedelmüket pufogta ki Erdély légterébe.

Pista a kóma után látszólag teljesen helyrejött, már amennyire egy félnótás  meggyógyulhat.

A bolond gyógyulása a társadalom halála.

Továbbra is ellátta a ház körüli teendőit, ganyét hányt az üszők alól, megfőzte és becsuvakolta a disznóknak való pityókát a moslékba, törőbúzát tört, elkúrálta a majorságot, gombászott és halászott.
Egy szokása változott meg: soha többé nem evett halat.
Horgászni eljárt, de egy ideje- anyja észrevette- inkább kerülte a halfogást. Visszatért gyerekkora primitív eszközeihez: mogyórófabot, cérna, gombostű, nyű, giliszta, de halat többé nem vitt haza.

Rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyv (kivonat)

Rendőr:
- Kocka Demeter, halőr, a mai napon Ön által fellelt vízihulla kapcsán, mit tud nyilatkozni?
K.D. halőr:
- Ma délután, kb. három óra körül, a szokásos ellenőrző portyámat végezvén, a Várhegy alatti csalitosban, a folyóparton egy férfi hullát találtam, pekingikék kertésznadrág, fehér-fekete kockás flanell ing, persze kínai és szürke gumicsizma volt rajta.
Rendőr:
- Feltűnt-e Önnek valami különös ezzel kapcsolatban?
K.D. halőr:
- Nagyon-nagyon különösnek találtam, hogy a hulla szakadt inge alatt a hasán a bőre...valahogy...csillogott.

Boncolási jegyzőkönyv (kivonat):

...a vizsgált elhunyt kutikulájának bilaterális, abdomenális tájékán, a bőr felületén atipikus malformációként ichtyotyp, pikkelyes hámréteg diagnosztizálható (megjegyzem, negyven év praxisom alatt ilyet még nem pipáltam, ez rendes halpikkely).
.