A Ribnik decemberben |
Fő cél a galóca...na nem a légyölő féle, hanem a dunai féle.
Akkor még nem tudtam, hogy a galóca legnagyobb ellensége a denevér.
No, de vegyük szép sorjában.
Ribnik (a rengeteg hal itt nem látszik) |
A pisztrángok megkezdték az ívást, látványos, hangos, fröcskölős pacsmagolással kápráztattak el. A lassúbb folyású szakaszokon valósággal kigyomlálták a növényzetet és kisebb mélyedéseket alakítottak ki, ebbe a nászágyba csalogatták az ikrásokat egy-egy pásztorórára a begerjedt tejesek. Mi pedig virtuális kulcslyukon kukkoltuk őket.
Itt is sok a hal |
Nekünk valahogy mégiscsak az első verzió tetszett.
A szállásadónk elmondása szerint a Ribnikbe öt évvel ezelőtt volt telepítés, azóta a természetes szaporulat, a bőséges táplálék és a szigorúan ellenőrzött C&R biztosítja a gazdag halállomány fennmaradását.
A halak táplálkozási szokásai pedig igencsak próbára teszik a horgászt.
A Ribnik feneke |
Ernő, miután gyökeret vert a lába, fog is. Pér az... |
...ez is, csak rosszul látszik |
Kisüt a nap, azonnal,- most decemberben is- rajzás kezdődik. Apró barnás pici szöszök. Elő a 20-22-es kacsasegg legyekkel. Beborul, pici nimfát felkötni, 10-20 percig működik, kisüt a nap és szürke pici micsodák rajzanak, nimfa le, CDC föl, fogsz, aztán leáll minden. Ekkor lenne jó tudni, hogy éppen mit esznek, de sosem tudod meg, mert...minden kezdődik elölről.
Csodálatos, izgalmas peca, tökéletesen gázolható, ideális legyesvíz, halbőség, mi kell még?!
Mi kell még, mi kell még?
Toronyóra láncostul. Halmozzuk az élvezeteket.
Másnap este galócázás a Sanán.
(folyt. köv.)
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése