Kupa (variációk egy témára)

Amikor pérszemet kap az ember

Július elején összeült az egyszemélyes KUPAktanács és elhatározta, hogy útba ejti az egykori Horvát Bánság és Krajina határát képező folyót, a Kupát. A folyó az évszázadok során megtartotta eredeti medrét, csak körülötte változott meg a világ.
Jobb partjára Horvátország (itt Kupa a neve), a baljára Szlovénia került (ott Kolpának hívják). A Kupa ezt bölcsen eltűrte és ki fogja bírni az eljövendő népvándorlásokat is, legfeljebb majd El-Koppha-nak fogják nevezni, vagy Mohamed könnyének és így fogják írni:   دموع   محمد  
miután az új telepesek eléggé kiKUPÁlódnak majd.

Tiszavirágzás (csokorba kötve)

Június közepén kezdődött. Szegedről jelezték, hogy beindult a virágzás, első nap gyengén. második nap erősen, a halak ráálltak, volt vircsaft.
A hónap első felében meleg idő volt, egy pár nap kánikula és a víz hőfoka lassan 22 °C felé emelkedett, tizenhetedikén azt mondtuk: ha lesz, ha nem, rápróbálunk az élő Tiszán, Tiszafüreden.
Nem volt rossz döntés.

No de lássuk szép sorjában:

Történetek a Büdösből: Holt Olt

(első nap)

Fiatal korában járt erre néhányszor. Akkor meg se fordult a fejében, hogy valaha ő is ott fog ücsörögni a szálkásra kopott cserefa-padon, hogy kínzó reumáját kúrálja a sátán leheletével.

Nyelve-lógattával kaptatott fel az utolsó száz méteren; itt már orrbacsapta a kénbűz, ami- érdekes mód- a barlang bejáratánál mintha enyhült volna. Csak térdfájdalma nem enyhült. Visszapillantott a völgybe, az egykori szanatórium málladozó épületére, de azon nem volt már mit bámulni, egyet kortyintott a Málnáson megtöltött borvizes palackjából és körülnézett, jobban mondva benézett a barlangba.

Hárman üldögéltek a szemben álló két padon, egy idősebb hölgy és két hetyke, hátizsákos srác.

Nimfázó szerelékek

Néhány túra után, amikor a műlegyes nimfázás eredményes volt, nagyjából kialakult - bizonyára nem a legjobb és legcélravezetőbb - de minden esetre könnyen kezelhető, kényelmes és eredményes szerelék.

Általában hosszabb, 10, 11, vagy 12 láb hosszú nimfázó botokat használok, #0, #3, #4 osztályig.
Lassan összeállt egy nimfázó botkészlet könnyű, szívós de érzékeny, valamint könnyen szállítható botokból.
A használt zsinór módszerfüggő.

Rapsonné átka

 Úgy alakult, hogy összetrombitálták az egykori gimnáziumi osztálytársakat a kétszer huszonkét és fél éves érettségi találkozóra, ahova eljött mindenki, aki tudott s akart. Hál'Istennek még sokan el tudtunk menni.

Sima horgász-jellemferdülés miatt azonban már évekkel ezelőtt kiszemeltem a találkozó helyszínéhez közeli folyócskát, hátha...
Botok, legyek, gázlócucc stb., stb...

A Juhod-pataka Szovátánál bújik a Kis-Küküllőbe, de sokkal érdekesebb a felső fertálya, ahol állítólag pisztrángok és lepényhalak is élnek. 

A vízben halak, a szárazon meg medvék tanyásznak, annak rendje s módja szerint.

Szólt is az egyik osztálytársam, aki ott épített magának egy luxusvityillót, hogy nem nagyon ajánlja a csendes kószálást, a pecát meg egyáltalán nem, mert a medvék is megszomjaznak néha, s szomjukat leginkább a Juhod vizével oltják. 
- S mi lesz, ha megvérszomjaznak?! 

Dreta újratöltve

   Milyen az a szerencsés túra, amikor a képek rendezésekor nem kell használni semmilyen képmanipuláló programot, csak maximum a képkivágást kell egy icipicit slankítani, ugyanis nincs mindig idő a felvétel készítése közben a zoomolgatásra?
   Milyen az a szerencsés túra, amikor megismétlődik egy emlékezetes kaland, ugyanazon a vízen?
   Milyen az a szerencsés túra, amikor kezdő legyes unokaöcséd mesés mennyiségű halat fog és mindezt a te legyeiddel?
   Milyen az a szerencsés horgászkirándulás, amelyen kezdő unokaöcséd 50 centi fölötti szivárványost fog, második dobásra?
   Milyen az, amikor két, egymás utáni napon aránylag szélcsendben, tiszta időben, szinte mindvégig szárazléggyel lehet horgászni?
   Milyen az a szerencsés túra, amikor a víz kristálytiszta, a halak a sapkád emblémáját messziről kibetűzhetik, ha akarják?
   No milyen?

Dreta képekben

Dolgozóba voltam Olaszországban. Általában meg szoktam hányni-vetni magamban, hogy van-e az úticél közelében peca-lehetőség.
Nem tudom, hogy van ez, de valahogy mindig akad. Most is volt, félúton visszafele a Dretát szemeltem ki.
Valahogy úgy alakult, hogy- bár többször voltam azon a vidéken- a Dretára vagy horgásztársaim fanyalgása (kicsi a víz, nincs benne galóca, nagy a víz, zavaros a víz) miatt, vagy a tényleg túl magas vízállás miatt nem nagyon került sor.
Szeretem a kisebb hegyi vizeket, általában jól elvagyok velük, most sem volt ez másként.
Egy délután és egy délelőtt jutott rá.