Szelek tava, a Berekalja

Három alkalommal látogattuk meg a tavat, amely Szügy község határában patakduzzasztással jött létre.
István barátom helyismerete révén találtam egy olyan vizet, amely halbőségében, hangulatában szerintem ritkaságnak mondható.
Felülete 22 hektár és kb. egynegyede kíméleti terület, ahol vidám halmenyegzők tartatnak, s a sikeres nászok ivadékai ideiglenesen bölcsődei elhelyezést kapnak a sűrű növényzet takarásában.
Telepítés nagyon ritkán van és akkor is ponty és csuka, a helyi igényeknek megfelelően, ami ma általános tendencia. A jónép 3+ kg-os pontyot szeret fogni. Mi legyesek pedig örüljünk, amíg ez így van.

Legelésző pontyok, doromboló pisztrángok

A Felsőtárkányi-tó amolyan igazi üdülőövezeti látványosság. Kedves személyzet, körbe-körbe széles, kövezett ösvény, gondozott fák, bokrok, tisztaság, szép táj, egyszóval kultúrált pihenőhely. És mellesleg horgásztó. Mégsem érezni a kocka-műanyag tavak suta feelingjét. Sok benne a telepített hal (pisztráng, ponty, kárász, csuka, keszeg) de egyáltalán nem olyan könnyű megfogni őket (legalábbis legyezve) mint egy átlagos kockatavon.
A tóról semmiféle információ nem állt rendelkezésemre, így vittünk #5 botokat pisztráng reményében és #8-as gerincest (csuka-hátha).
Reggel rárontottunk a pisztrángokra (sztrímerrel, ami eddig mindig bevált) és csak akkor ocsúdtunk fel, amikor már a harmadik bugylicsuka harapta el a mono tippetet és távozott gyönyörű pisztrángcsali fülbevalóval.
Tehát itt a sztrímerezés pisztrángra kétesélyes. Vékony drótelőkét föl, akkor meg kapás nem volt: se csuka, se pöttyös. A hardmono vagy szürke wolframszálas előke ebben a tiszta vízben egyre megy.
Stratégia-váltás.
Misi drótelőkével csukára, jómagam meg...mi legyen???

Szárnyacskák



Angyalka (Lilike rajza)


Kopogás… dehogy… dörömbölés a fehérre festett vasajtón.
Válaszra nem várva a hatalmas, ormótlan kincstári zsúrkocsi dübörögve, ajtóstul begördül a kórterembe, rajta kétes tisztaságú, hajdan fehér színű gézleplek alatt kalimpáló edények, a gurulós kocsi fogantyújába kapaszkodó pengőre vasalt fityulás diétásnővér pedig rezignált rekedt hangon jelenti be:
- Itt az ebéd!!!
A betegágyak szélén feszengő látogatók enyhe undorral, kényszeredett mosollyal nyugtázzák annak a kosztnak az érkezését, amelyre mindannyiuk előbb vagy utóbb ráfanyalodni kényszerül majd. Ki hamarabb, ki később, sokuknak ilyen lesz az utolsó vacsorájuk is. Ispotálytáp.
A fekvőbetegek sem ugranak ki a bőrükből a fapados koszt láttán, pláne ma, vasárnap délben, amikor a látogatók szorgalmasan hordták be a jobbnál jobb húslevesek és prézlis húsok kombinációit elesett feleik mielőbbi felépülésében bízva.

Egy eset az eskettőn



Olyan szél fújt, hogy még a fotómasinát is elbillentette

A meteorológusok két hete ijesztgettek, hogy juj, hogy jaj milyen rossz, szeles, esős, hideg idő lesz a hét végén. Aztán végül nem lett, vagyis olyan lett, hogy pecázni azért lehetett volna. Kezdtem nem hinni nekik.
Telefon a Nagybivalyos SII-re, a tógazda enyhe szkepticizmussal nyugtázta a csónak-foglalást, mivel előtte kétszer már lemondtam és megérkezésünkkor széles mosollyal közölte, hogy lehet ugyan csónakból legyezni, de a kövezés mellett épp kárászfogó háziverseny zajlik, valamint az "eskettes felső" belső oldalának bejáratánál éppen bojliznak...

Ribnik, képekben



"Hökken a hó a hideg havason"

Jó hírek érkeztek a Ribnikről.

Nekivágtunk hát,

Négyen, daliák...
Alattunk egy csoda Opel,
mely ugyebár sose kop el.












Sok hűhó Műhoszért

Mivel a fórumon nem akarom tovább korbácsolni a kedélyeket, a Műhosz közgyűlés előzményeiről, a közgyűlésről, valamint a jövőről szeretném megosztani a gondolataimat és elképzeléseimet azokkal, akik olvassák blogomat. Tudom, hogy sokan olvassák és a kevés hozzászólásból ítélve szerintem érdektelennek tartják, de higgyétek el, nem is számítottam másra. Leírom, amit fontosnak tartok, vagy meg szeretnék osztani másokkal és ennyi.
Pont ennyi, semmivel sem több. A saját értékrendemet tükrözi.
Nem szeretnék senkit sem reklámozni, kiemelni vagy letaglózni, de a saját véleményemet leírtam és ezután sem fogom véka alá rejteni.

Pikkelycsömör

- Pista, te vagy?
- ...
- Pista, fene a pofádat, szóljá' má'!!!
- Jöttem.
- Hoztá' halat?
Valaki berúgta az ajtót. A negyven éve ultramarinkékre festett konyhaajtó szutykos kilincse hangos nyekkenéssel ütött még egyet a vályogfalon tátongó lyukba.
A küszöbön ott állt Pista. Pekingikék kertésznadrág, fehér-fekete kockás flanell ing, persze kínai, berett és szürke gumicsizma.