Legelésző pontyok, doromboló pisztrángok

A Felsőtárkányi-tó amolyan igazi üdülőövezeti látványosság. Kedves személyzet, körbe-körbe széles, kövezett ösvény, gondozott fák, bokrok, tisztaság, szép táj, egyszóval kultúrált pihenőhely. És mellesleg horgásztó. Mégsem érezni a kocka-műanyag tavak suta feelingjét. Sok benne a telepített hal (pisztráng, ponty, kárász, csuka, keszeg) de egyáltalán nem olyan könnyű megfogni őket (legalábbis legyezve) mint egy átlagos kockatavon.
A tóról semmiféle információ nem állt rendelkezésemre, így vittünk #5 botokat pisztráng reményében és #8-as gerincest (csuka-hátha).
Reggel rárontottunk a pisztrángokra (sztrímerrel, ami eddig mindig bevált) és csak akkor ocsúdtunk fel, amikor már a harmadik bugylicsuka harapta el a mono tippetet és távozott gyönyörű pisztrángcsali fülbevalóval.
Tehát itt a sztrímerezés pisztrángra kétesélyes. Vékony drótelőkét föl, akkor meg kapás nem volt: se csuka, se pöttyös. A hardmono vagy szürke wolframszálas előke ebben a tiszta vízben egyre megy.
Stratégia-váltás.
Misi drótelőkével csukára, jómagam meg...mi legyen???

Szárnyacskák



Angyalka (Lilike rajza)


Kopogás… dehogy… dörömbölés a fehérre festett vasajtón.
Válaszra nem várva a hatalmas, ormótlan kincstári zsúrkocsi dübörögve, ajtóstul begördül a kórterembe, rajta kétes tisztaságú, hajdan fehér színű gézleplek alatt kalimpáló edények, a gurulós kocsi fogantyújába kapaszkodó pengőre vasalt fityulás diétásnővér pedig rezignált rekedt hangon jelenti be:
- Itt az ebéd!!!
A betegágyak szélén feszengő látogatók enyhe undorral, kényszeredett mosollyal nyugtázzák annak a kosztnak az érkezését, amelyre mindannyiuk előbb vagy utóbb ráfanyalodni kényszerül majd. Ki hamarabb, ki később, sokuknak ilyen lesz az utolsó vacsorájuk is. Ispotálytáp.
A fekvőbetegek sem ugranak ki a bőrükből a fapados koszt láttán, pláne ma, vasárnap délben, amikor a látogatók szorgalmasan hordták be a jobbnál jobb húslevesek és prézlis húsok kombinációit elesett feleik mielőbbi felépülésében bízva.

Egy eset az eskettőn



Olyan szél fújt, hogy még a fotómasinát is elbillentette

A meteorológusok két hete ijesztgettek, hogy juj, hogy jaj milyen rossz, szeles, esős, hideg idő lesz a hét végén. Aztán végül nem lett, vagyis olyan lett, hogy pecázni azért lehetett volna. Kezdtem nem hinni nekik.
Telefon a Nagybivalyos SII-re, a tógazda enyhe szkepticizmussal nyugtázta a csónak-foglalást, mivel előtte kétszer már lemondtam és megérkezésünkkor széles mosollyal közölte, hogy lehet ugyan csónakból legyezni, de a kövezés mellett épp kárászfogó háziverseny zajlik, valamint az "eskettes felső" belső oldalának bejáratánál éppen bojliznak...

Ribnik, képekben



"Hökken a hó a hideg havason"

Jó hírek érkeztek a Ribnikről.

Nekivágtunk hát,

Négyen, daliák...
Alattunk egy csoda Opel,
mely ugyebár sose kop el.












Sok hűhó Műhoszért

Mivel a fórumon nem akarom tovább korbácsolni a kedélyeket, a Műhosz közgyűlés előzményeiről, a közgyűlésről, valamint a jövőről szeretném megosztani a gondolataimat és elképzeléseimet azokkal, akik olvassák blogomat. Tudom, hogy sokan olvassák és a kevés hozzászólásból ítélve szerintem érdektelennek tartják, de higgyétek el, nem is számítottam másra. Leírom, amit fontosnak tartok, vagy meg szeretnék osztani másokkal és ennyi.
Pont ennyi, semmivel sem több. A saját értékrendemet tükrözi.
Nem szeretnék senkit sem reklámozni, kiemelni vagy letaglózni, de a saját véleményemet leírtam és ezután sem fogom véka alá rejteni.

Pikkelycsömör

- Pista, te vagy?
- ...
- Pista, fene a pofádat, szóljá' má'!!!
- Jöttem.
- Hoztá' halat?
Valaki berúgta az ajtót. A negyven éve ultramarinkékre festett konyhaajtó szutykos kilincse hangos nyekkenéssel ütött még egyet a vályogfalon tátongó lyukba.
A küszöbön ott állt Pista. Pekingikék kertésznadrág, fehér-fekete kockás flanell ing, persze kínai, berett és szürke gumicsizma.

Bubuka



Hát nem gyönyörű?


Mielőtt még Bubu nicknevű sporttársunk megrökönyödne, szólok, hogy nem Őróla lesz szó.
A tavalyi csuka-invázió egyenes következményeként, ezerrel álltam rá a sztrímerek kötésére.
A Joca-tavon leginkább a szintetikus szál - buktail kombinációt használják, azokból is kötöttem néhányat. Ezek nagy, otromba, csilivili légyszörnyek, de fogósak. Dobáskor leginkább a nagy légellenállásuk a probléma, mintsem a súlyuk. Kötöttem 4-5 darabot, egyet a klubban elkunyiztak (szívesen adtam!!!).
A másik, sokkal esztétikusabb kategória a zonkerfarkú sztrímerek.