2012. december 28.

Forraltbor


Grófúr felkapatott a kockaköves utcán, ami a Főtérről meredezik a Szülészet tövéig.
A parkban mindig kipihegi magát, mert pofátlanul meredek ez az utca.
Fiatalabb korában ez sose tűnt fel neki.
A fenti park padjain bújt össze a leánykákkal hajdanán, Mucit is itt csókolta meg először.

- Hja, régen volt az, pedig nem is…
Így télidőben pedig különösen nehéz ez az út, mert síkos.
Pár napja mínusz tíz fok fölé nem adja, még nappal sem. Ritka ez így a csonkahéten, karácsony és újév között. A városra január közepe szokott ilyen hideget zúdítani, de azt aztán sokáig.
A Súrlott Grádicsba igyekezett. Ott szokták az öregfiúk leereszteni a karácsonyi töltöttkáposztás puffadást néhány pohár vidám forralt borral.

Vidám ez a ravaszul befűszerezett világosbarna ital, amit csak itt tudnak így elkészíteni, a fahéjon, szegfűszegen és szegfűborson kívül lélekkel is megfűszerezik.
_____________________________________________________________________

2012. december 24.

Karácsony, az első a világvége után

Pontosan ötvenöt éve kivétel nélkül minden karácsonykor én díszítem föl a családi karácsonyfát, természetesen csakis azért, hogy tehermentesítsem az ilyenkor igencsak elfoglalt Angyalkát. Gyerekkorom utolsó karácsonya, amikor még elhittem, hogy az Angyal egyedül dolgozik, az 1956-os év volt. Azóta őrizgetem ezt az icipici létrát, az icipici kéményseprő kefével, az icipici négylevelű lóherére írt, azóta megkopott 1956- os aranyozott felirattal.
Azóta- bármi is történt- ez a dísz sosem hiányzott a család karácsonyfájáról.
Mindenkinek kívánom, hogy sok-sok évig aggathasson ódonabbnál-ódonabb díszeket családi karácsonyfájára.
Kívánom, hogy a Jóisten adjon mindig annyi egészséget, hogy hathatósan segíthessük az Angyal munkáját.
Békében és boldogságban!
A következő világvégéig!

2012. november 18.

Cöc legye, ami nem fogott csukát


Cöc legye, ami nem fogott csukát

 A Tisza-tóra szervezett csukás találkozóra nagyon kevesen jelentkeztek, annak ellenére, hogy a szervezője a lehető legolcsóbban oldotta meg a szállást és a csónak-használatot is. A költséget az utazás, a csónak meg a napijegy jelentette volna azoknak, akik tényleg egy csodás Tisza-tavi hétvégét szerettek volna pecával tölteni. A kiszemelt pálya a Poroszlóról elérhető Borzonat volt, ami a vízleeresztés után nagyon jó csukás helynek számít.

2012. november 14.

Betli_3_Szigetcsúcs

Egy óra peca. Csakazértis.
Most a makk kilencesesem alá tolták a hetest.
Halnak nyoma sem volt, a vízállás normális alatt egy kevéssel, fehéres-opálos dunavíz. Állítólag ilyenkor az Inn árad és ez nem tesz jót a horgászatnak.
Valóban nem tett jót.
A táj viszont gyönyörű, ami mindenért kárpótolt.

2012. november 11.

Betli_2_Fenyves_tó

Ez egy másik, október végi történet. Most a zöld kilencesem alá nyomtak egy zöld nyolcast.
Várpalota mellett, ahol bányászat folyt hajdanán, okos geológusok nem vették észre, hogy a bányagödröt komoly vízbetörés veszélyezteti. A víz mindenkinél okosabb (és erősebb) és be is tört annak rendje-módja és a természet törvényei szerint, olyan hevesen, hogy a munkagépek is a gödör mélyén rekedtek, növelvén az ily módon keletkezett tó vizének vastartalmát. Idővel az átázott talaj egy szakaszon megadta magát és erdőstül beszakadt. Lett is ebből egy 15-20 méter mély vízalatti erdő.
Ez a Fenyves-tó.

2012. november 7.

Betli_1_Felsőtárkány

Bevártam az eseményeket, hadd rázódjanak, rendeződjenek maguktól a helyükre. Előre bocsátom, engem a pecás betli nem zavar, legfeljebb az elbukott rekontrázott betli az ultiban, amikor a tök kilences alá nyomják a nyolcast és ott állok megfürödve. Aki bridzsel az tudjon ötvenkettőig számolni, aki ultizik az legalább harminckettőig (és ne felejtse, hogy mit tett le a talonba), aki horgászik, az meg tudjon legalább egyig. Ha egy halat fogsz, nincs betli.
De ez az ősz már több kettőnél. Mármint két betlinél.

Itt van mindjárt az egyik, az első példa:

2012. október 6.

Kereket oldó csukák


A győztes

- Pecázni megyek, ha vénasszonyok potyognak is az égből, - ordítottam bele a legyesdobozomba nemrég, ahonnan a dohos régi és a frissen kötött csinos csukalegyek zavartan pislogtak rám, csillogó szemeikben az őszinte kérdéssel, hogy aszongya:
- Nos, miért ne?! Menjünk!!!
- Na álljatok csak meg, majd jól megfürdetlek benneteket, némelyetek majd a sás szárán fog veszni, hősi beakadt katonaként, másoknak víz alatti tuskókba törik bele a foguk és a szerencséseket tűéles csukafogak fogják karcsúbbá harapdálni. Menjünk hát!
- Menjünk a friss levegőre!!! - ujjongott a társaság, mert hetek óta tartó bezártságukban csak a naftalin meg a légyragasztó bűzét szagolták; és mi tagadás, bizony egy kis fürdetés is rájuk fért volna.
Aztán lett, friss levegő is és fürdetés is.

2012. augusztus 27.

Egerpatakozás

Fenyőerdő
Az a hír járta, hogy alig van víz az Eger patakban. A fórumokon vajmi kevés infó jelent meg az utóbbi időben erről a vízről, ennek ellenére egy hosszú hétvégén kipróbáltam néhány szakaszát. Mellesleg az egerszalóki gyógyvíz és "sódomb", mészkőlerakódás szakmai szempontból is érdekelt, ezért szállásunk ennek tőszomszédságában egy négynapraforgós apartmanházban volt.

2012. augusztus 17.

FLYRONMAN (kötetlen beszélgetés Paul Ardennel)


Paul Arden, a világpolgár
Egy szentendrei étteremben beszélgettünk a legyezőhorgászat ügyes-bajos dolgairól.
Paul Arden volt a vendégünk, aki filmforgatás ürügyén néhány napot töltött a Dunakanyarban.
Világpolgári életviteléről, a legyezőhorgászat feelingjéről, tendenciáiról, irányzatairól kérdeztem.

2012. június 5.

Szelek tava, a Berekalja

Három alkalommal látogattuk meg a tavat, amely Szügy község határában patakduzzasztással jött létre.
István barátom helyismerete révén találtam egy olyan vizet, amely halbőségében, hangulatában szerintem ritkaságnak mondható.
Felülete 22 hektár és kb. egynegyede kíméleti terület, ahol vidám halmenyegzők tartatnak, s a sikeres nászok ivadékai ideiglenesen bölcsődei elhelyezést kapnak a sűrű növényzet takarásában.
Telepítés nagyon ritkán van és akkor is ponty és csuka, a helyi igényeknek megfelelően, ami ma általános tendencia. A jónép 3+ kg-os pontyot szeret fogni. Mi legyesek pedig örüljünk, amíg ez így van.

2012. május 10.

Legelésző pontyok, doromboló pisztrángok

A Felsőtárkányi-tó amolyan igazi üdülőövezeti látványosság. Kedves személyzet, körbe-körbe széles, kövezett ösvény, gondozott fák, bokrok, tisztaság, szép táj, egyszóval kultúrált pihenőhely. És mellesleg horgásztó. Mégsem érezni a kocka-műanyag tavak suta feelingjét. Sok benne a telepített hal (pisztráng, ponty, kárász, csuka, keszeg) de egyáltalán nem olyan könnyű megfogni őket (legalábbis legyezve) mint egy átlagos kockatavon.
A tóról semmiféle információ nem állt rendelkezésemre, így vittünk #5 botokat pisztráng reményében és #8-as gerincest (csuka-hátha).
Reggel rárontottunk a pisztrángokra (sztrímerrel, ami eddig mindig bevált) és csak akkor ocsúdtunk fel, amikor már a harmadik bugylicsuka harapta el a mono tippetet és távozott gyönyörű pisztrángcsali fülbevalóval.
Tehát itt a sztrímerezés pisztrángra kétesélyes. Vékony drótelőkét föl, akkor meg kapás nem volt: se csuka, se pöttyös. A hardmono vagy szürke wolframszálas előke ebben a tiszta vízben egyre megy.
Stratégia-váltás.
Misi drótelőkével csukára, jómagam meg...mi legyen???

2012. május 1.

Szárnyacskák



Angyalka (Lilike rajza)

Kopogás… dehogy… dörömbölés a fehérre festett vasajtón.
Válaszra nem várva a hatalmas, ormótlan kincstári zsúrkocsi dübörögve, ajtóstul begördül a kórterembe, rajta kétes tisztaságú, hajdan fehér színű gézleplek alatt kalimpáló edények, a gurulós kocsi fogantyújába kapaszkodó pengőre vasalt fityulás diétásnővér pedig rezignált rekedt hangon jelenti be:
- Itt az ebéd!!!
A betegágyak szélén feszengő látogatók enyhe undorral, kényszeredett mosollyal nyugtázzák annak a kosztnak az érkezését, amelyre mindannyiuk előbb vagy utóbb ráfanyalodni kényszerül majd. Ki hamarabb, ki később, sokuknak ilyen lesz az utolsó vacsorájuk is. Ispotálytáp.
A fekvőbetegek sem ugranak ki a bőrükből a fapados koszt láttán, pláne ma, vasárnap délben, amikor a látogatók szorgalmasan hordták be a jobbnál jobb húslevesek és prézlis húsok kombinációit elesett feleik mielőbbi felépülésében bízva.

2012. április 15.

Egy eset az eskettőn


Olyan szél fújt, hogy még a fotómasinát is elbillentette
A meteorológusok két hete ijesztgettek, hogy juj, hogy jaj milyen rossz, szeles, esős, hideg idő lesz a hét végén. Aztán végül nem lett, vagyis olyan lett, hogy pecázni azért lehetett volna. Kezdtem nem hinni nekik.
Telefon a Nagybivalyos SII-re, a tógazda enyhe szkepticizmussal nyugtázta a csónak-foglalást, mivel előtte kétszer már lemondtam és megérkezésünkkor széles mosollyal közölte, hogy lehet ugyan csónakból legyezni, de a kövezés mellett épp kárászfogó háziverseny zajlik, valamint az "eskettes felső" belső oldalának bejáratánál éppen bojliznak...

2012. március 19.

Ribnik, képekben


"Hökken a hó a hideg havason"

Jó hírek érkeztek a Ribnikről.

Nekivágtunk hát,
Négyen, daliák...
Alattunk egy csoda Opel,
mely ugyebár sose kop el.











2012. február 6.

Sok hűhó Műhoszért


Mivel a fórumon nem akarom tovább korbácsolni a kedélyeket, a Műhosz közgyűlés előzményeiről, a közgyűlésről, valamint a jövőről szeretném megosztani a gondolataimat és elképzeléseimet azokkal, akik olvassák blogomat. Tudom, hogy sokan olvassák és a kevés hozzászólásból ítélve szerintem érdektelennek tartják, de higgyétek el, nem is számítottam másra. Leírom, amit fontosnak tartok, vagy meg szeretnék osztani másokkal és ennyi.
Pont ennyi, semmivel sem több. A saját értékrendemet tükrözi.
Nem szeretnék senkit sem reklámozni, kiemelni vagy letaglózni, de a saját véleményemet leírtam és ezután sem fogom véka alá rejteni.

2012. január 31.

Pikkelycsömör

- Pista, te vagy?
- ...
- Pista, fene a pofádat, szóljá' má'!!!
- Jöttem.
- Hoztá' halat?
Valaki berúgta az ajtót. A negyven éve ultramarinkékre festett konyhaajtó szutykos kilincse hangos nyekkenéssel ütött még egyet a vályogfalon tátongó lyukba.
A küszöbön ott állt Pista. Pekingikék kertésznadrág, fehér-fekete kockás flanell ing, persze kínai, berett és szürke gumicsizma.

2012. január 5.

Bubuka


Hát nem gyönyörű?

Mielőtt még Bubu nicknevű sporttársunk megrökönyödne, szólok, hogy nem Őróla lesz szó.
A tavalyi csuka-invázió egyenes következményeként, ezerrel álltam rá a sztrímerek kötésére.
A Joca-tavon leginkább a szintetikus szál - buktail kombinációt használják, azokból is kötöttem néhányat. Ezek nagy, otromba, csilivili légyszörnyek, de fogósak. Dobáskor leginkább a nagy légellenállásuk a probléma, mintsem a súlyuk. Kötöttem 4-5 darabot, egyet a klubban elkunyiztak (szívesen adtam!!!).
A másik, sokkal esztétikusabb kategória a zonkerfarkú sztrímerek.