2012. december 28.

Forraltbor


Grófúr felkapatott a kockaköves utcán, ami a Főtérről meredezik a Szülészet tövéig.
A parkban mindig kipihegi magát, mert pofátlanul meredek ez az utca.
Fiatalabb korában ez sose tűnt fel neki.
A fenti park padjain bújt össze a leánykákkal hajdanán, Mucit is itt csókolta meg először.

- Hja, régen volt az, pedig nem is…
Így télidőben pedig különösen nehéz ez az út, mert síkos.
Pár napja mínusz tíz fok fölé nem adja, még nappal sem. Ritka ez így a csonkahéten, karácsony és újév között. A városra január közepe szokott ilyen hideget zúdítani, de azt aztán sokáig.
A Súrlott Grádicsba igyekezett. Ott szokták az öregfiúk leereszteni a karácsonyi töltöttkáposztás puffadást néhány pohár vidám forralt borral.

Vidám ez a ravaszul befűszerezett világosbarna ital, amit csak itt tudnak így elkészíteni, a fahéjon, szegfűszegen és szegfűborson kívül lélekkel is megfűszerezik.
_____________________________________________________________________

2012. december 24.

Karácsony, az első a világvége után

Pontosan ötvenöt éve kivétel nélkül minden karácsonykor én díszítem föl a családi karácsonyfát, természetesen csakis azért, hogy tehermentesítsem az ilyenkor igencsak elfoglalt Angyalkát. Gyerekkorom utolsó karácsonya, amikor még elhittem, hogy az Angyal egyedül dolgozik, az 1956-os év volt. Azóta őrizgetem ezt az icipici létrát, az icipici kéményseprő kefével, az icipici négylevelű lóherére írt, azóta megkopott 1956- os aranyozott felirattal.
Azóta- bármi is történt- ez a dísz sosem hiányzott a család karácsonyfájáról.
Mindenkinek kívánom, hogy sok-sok évig aggathasson ódonabbnál-ódonabb díszeket családi karácsonyfájára.
Kívánom, hogy a Jóisten adjon mindig annyi egészséget, hogy hathatósan segíthessük az Angyal munkáját.
Békében és boldogságban!
A következő világvégéig!