Sok hűhó Műhoszért

Mivel a fórumon nem akarom tovább korbácsolni a kedélyeket, a Műhosz közgyűlés előzményeiről, a közgyűlésről, valamint a jövőről szeretném megosztani a gondolataimat és elképzeléseimet azokkal, akik olvassák blogomat. Tudom, hogy sokan olvassák és a kevés hozzászólásból ítélve szerintem érdektelennek tartják, de higgyétek el, nem is számítottam másra. Leírom, amit fontosnak tartok, vagy meg szeretnék osztani másokkal és ennyi.
Pont ennyi, semmivel sem több. A saját értékrendemet tükrözi.
Nem szeretnék senkit sem reklámozni, kiemelni vagy letaglózni, de a saját véleményemet leírtam és ezután sem fogom véka alá rejteni.

Kb. két és fél éve fedeztem fel magamnak a legyezést, azóta csak ezzel a módszerrel horgászom, kivétel talán egyetlen-egy alkalom volt, amikor a nagy harcsát fogtam pergetve. De ez talán nem is fontos.
A legfontosabb a legyes közösség, ami nekem nagyon megfelel. Olyan emberek, akik foglalkozásuktól teljesen függetlenül imádnak legyezni, szinte fanatikusan.
A közösség kicsi, szinte mindenki ismer mindenkit, sok a személyes kapcsolat, viszont szerintem pont ez az oka a sok személyeskedő megnyilvánulásnak, nézeteltérésnek, civakodásnak is.
Ez a közösség,- mint minden emberi csoportosulás- néhány alapvető habitusú csoportból áll (amúgy a lélektan is így tanítja):

- A törtető, izgő-mozgó, kommunikatív, mindent jól megmondó, eszes, de néha léha, meggondolatlan (ami a szívemen, a számon), szimpatikus szangvinikusok csoportja. A fórum-hozzászólások 80%-a ezektől származik.

- A meggondolt (lassú víz partot mos) melankólikusok klánja. Közülük kerül ki a klasszikusok piciny csoportja is. Ezek közül kell vezetőket is választani. Döntéseiket jól meghányják-vetik magukban és másokkal is.

- A mindenre felcsattanó (hamarkiborulabili) lelkületű kolerikusok. Kevesen vannak, ők a fórumok rémei.

- A flegmatikusok (leszarom szindróma). Ilyen legyessel még nem találkoztam.

A szervezet (nevezzük szövetségnek?) nem elég nagy ahhoz, hogy arctalan legyen mint a Mohosz ("A disznófejű nagyúr"). Minden személyes megnyilvánulás ismert emberhez köthető, minden összefüggés, történés könnyen követhető.

Függetlenül attól, hogy befizette-e az aktuális tagdíjat, vagy sem, mindenki úgy érzi, hogy joga van beleszólni a dolgok menetébe, mert jómaga pont annyira szeret legyezni, mint a többiek és a magáénak érzi (joggal) ezt a közösséget, saját vállán érzi a döntések súlyát.

És szerintem ez az egyik oka a közgyűlés kudarcának.

Egy klub működhet kizárólag a tagokra alapozva, de egy szövetség nem. A szövetség tagszervezeteket tömörít, azok érdekeit képviseli és azok választják meg vezetőit is. Ergo a szövetség vezetése nem mehet szembe a tagszervezetek (és nem a tagság!!!) akaratával és döntéseivel. Minden tag egyéni elvárását viszont egyszerűen lehetetlen figyelembe venni.
Viszont lehetővé kell tenni, hogy az egyének, habitusuktól függően, megtalálják szórakozásukat, hasznos elfoglaltságukat és érezhetik, hogy lelkileg valahova tartoznak.

Én személy szerint elengedhetetlennek tartom azt, hogy csak azok lehessenek Műhosz tagok, akik tagjai valamelyik tagszervezetenek (alapszervezetnek).

A helyes sorrend lenne tehát: belépés a hozzá legközelebb eső, vagy bármelyik, szabadon választott tagszervbe, tagdíjat ott fizet és ez a tagdíj egy része az illető alapszervezeté, egy része a Műhoszé, egy része pedig az Eger-patak fenntartásához kerül, íly módon biztosítva minden funkció fenntartását.

Meggyőződésem, hogy íly módon a tagszervezetek száma is nőhet és érdekük lesz helyi szinten a tagtoborzás, népszerűsítés, miegymás. És ami a legfontosabb: értelmét is látják mindezeknek.

Újból kell kezdeni az építkezést, alulról, ahogy többen is javasolták.
A műlegyező szövetség a legtöbbet azzal nyerne, ha "életérzés társulás" lenne. Mint a szolnokiak például, vagy a budapesti klub, ezeket valamelyest közelebbről ismerem.
Ezeket az embereket csak és kizárólag a "feeling" és az ebből kialakult barátság tartja össze, semmi más; a versenyzés semmi esetre sem.
Az csak hab a tortán és ezeket inkább baráti összejövetelekként éljük meg, mintsem nagy erőpróba gyanánt.

A versenyek (megmérettetések) teljesen értelmüket vesztik, ha nem a hivatalos előselejtezők alapján válogatjuk ki a nemzetközi porondra küldendő versenyzőinket. Az évi 4-5 házi versenyen dőljön el, hogy ki AKAR, ki TUD és ki ALKALMAS a versenystressz legyőzésére. Az, hogy valaki egy világversenyen az utolsók között végzett, nem jelenti azt, hogy nem lehet ő a legjobb, tudjuk, hogy a sorsolástól is sok függ.
Egy darab, beltenyésztett (egy családra idomított) verseny nem döntheti el a magyar színek nemzetközi képviseletére alkalmas személyek sorrendjét.
Számomra teljesen visszataszító az, amikor az apuka/anyuka feltűnően, teljes erejéből, a gyerek igazi szándéka ellenére tolja maga előtt csemetéjét az orvosi, zenész, médiasztár és- hogy témánál maradjunk- profihorgász pályán. Láttam már ilyen csemete arcán a csömört és azt, hogy a francba kívánja az egész bagázst.
Egy mammutszervezet pedig (mint pl. a MOHOSZ) ne éljen vissza helyzeti előnyével, mert az pofátlanság, ízléstelenség, a versenyzők, a közösség és munkájának semmibe vétele és a megalázás mellett a bedarálás veszélyét is előre jelzi és magában hordozza, ezért vetem el elvből a Mohosszszal való kiegyezést.
A Műhosz ebbe semmiképp sem egyezhet bele, szerintem. Persze, senki sem tilthatja meg, hogy aki akar beálljon a Mohoszba és ott versenyezzen, légyen akár Műhosz tag is. Ez gyomor kérdése, van aki a szamártövist is képes lenyelni.
A szar valószínűleg emészthetőbb a vasszegnél, "1000 euro támogatás megér egy Műhoszt".

Kovács Zsigmond (zigi), a Műhosz jelenlegi elnöke eljátszotta a tagság bizalmát. Nem mondom, hogy nem dolgozott, de az mitsem ér, ha kilóg a lóláb.
Lólábak:
- A Műhosz nem egy üzleti vállalkozás, más szemlélettel kell hozzáállni. Én tudom, mondhatom, nekem is van vállalkozásom, a legyezés a hobbim. Itt mély érzelmekkel kell számolni, nem üzleti érdekekkel. Itt szerintem nem érvényes az adok-kapok elv.
Aki nem veszi ezt figyelembe, az nagyon mellé tud nyúlni, lásd a mellékelt ábrát (pedig szóltunk előre).
- Senki sem hatalmazta fel a Mohosz-szal való elvtelen megegyezésre.
- Nem vállalhat versenyzői posztot, ha a házi versenyeken ezt nem harcolta ki magának.
- A ceeff fórum magánosítása is fölöttébb gyanús (tudom, meg volt magyarázva, de akkor is).
- A legnehezebb, kritikus periódusokban bedobta a gyeplőt a lovak közé, azok meg annyi felé húztak, ahányan voltak.
- Sajnos, ki kell mondani, hogy- az Ő szavaival élve- nem Magyarországon szocializálódott, ez bizony egy hazai szövetség vezetésénél kimondottan hátrány. Hátrány a túlzott jóhiszeműség, mások szavahihetőségének megelőlegezése, a behízelgő bájvigyorok mosolynak elkönyvelése, az áskálódások figyelmen kívül hagyása. Itthon néha oda kell csapni, sajnos. De jól kell célozni is, nem mindegy, hogy kit célzunk meg. Nos, itt nagyon sok mellélövést produkált és sokaknak eltalálta az Achilles-sarkát, akik kiestek mellőle.
Most már mindegy.
Szerintem csakis olyan vezetőségben tudok megbízni, aki a közös hobbink alapelveit maximálisan képviselni tudja minden, de minden szempontból.
Ez nem vitairat, ez az én véleményem az alapkérdésekben. Ezt senki sem fogja sem befolyásolni, sem megváltoztatni. A többség akaratát sem kell elfogadnom, hisz ha nekem nem tetszik, akkor nem veszek részt a buliban.
Na bumm, és akkor mi van? Attól még vidáman fogok horgászni, amíg mozogni tudok.