Történetek a Büdösből: Buksza

(harmadik nap)          

Egész nap zuhogott.

Délutánra kissé alábbhagyott, nem esett annyi, hogy megduzzassza az Oltot, a mellékfolyócskák kissé megsínylették a csapadékot, de hamar letisztult a könnyük, így hát Grófúr becihelődött a kocsijába és felhajtott a parkolóig, ahol a kopott vizes padok üresen búslakodtak, sehol egy fia lélek.

          Sár is volt bőven.

A táj viszont elbűvölte. Mindig megcsodálja az eső utáni erdélyi erdőket, ilyen színeket sehol nem látni. Ezer fotóból is fel lehet ismerni a jellegzetes – nem harsogó – színeket. A zöld ezer árnyalatát, a barnák meleg hangulatát és a kék semmivel össze nem téveszthető üdeségét.

Kissé hűvös-didergős idő volt, dereka köré tekerte a pulóverét, a csomagtartóból, a pótkerék mellől elővakarta a kisbaltát – Minek kell ez? – kérdezte magában, de mivel alteregója semmilyen ellenvetést nem tanúsított, a fejszét beakasztotta a nadrágszíjába, bezárta a járgányt és elindult a meredek ösvényen a pokol tornáca felé. A szakóca böködte a combját, oldalt igazította – így már jobb.