Egy eset az eskettőn



Olyan szél fújt, hogy még a fotómasinát is elbillentette

A meteorológusok két hete ijesztgettek, hogy juj, hogy jaj milyen rossz, szeles, esős, hideg idő lesz a hét végén. Aztán végül nem lett, vagyis olyan lett, hogy pecázni azért lehetett volna. Kezdtem nem hinni nekik.
Telefon a Nagybivalyos SII-re, a tógazda enyhe szkepticizmussal nyugtázta a csónak-foglalást, mivel előtte kétszer már lemondtam és megérkezésünkkor széles mosollyal közölte, hogy lehet ugyan csónakból legyezni, de a kövezés mellett épp kárászfogó háziverseny zajlik, valamint az "eskettes felső" belső oldalának bejáratánál éppen bojliznak...



Bojli-idill a messze távolban.
"-Nem látod, hogy bojlizok?
- Látom, de nem tud felizgatni..."

Később akadt is némi-nemű konfliktusunk a bojlisokkal.
Attól tudok kiakadni, amikor a sörsátor alól vad sörmámorban  beleüvöltik a szélbe, a tőlük 100-150 méterre gyanútlanul csónakázó, vagy evező legyesnek, hogy:
- Te k...g, nem látod, hogy bojlizok??? Honnan látnám? Attól még, hogy a parton valaki sátrat vert, nem biztos, hogy bojlizik, a víz alatti szerelékük pedig ugyancsak nem látható.
A legjobb válasz erre az lenne, hogy "te meg nem látod, hogy legyezek?", de ebből csak konfliktus származna, mert egyrészt ugye biztosan látja, másrészt meg alkoholos befolyás alatt van, harmadrészt pedig nem veszekedni jöttem, hanem pecázni.
Aztán sűrű elnézés kérés közepette kiszabadítom a csónakmotor által felcsavart két szereléket, felajánlom, hogy kifizetem... nem kellene, mert ettől még mérgesebb lesz.
A szerelékük kb. félméteres vízben volt, a tó hátsó, szélvédettebb felét tehát a bojlizók miatt nem lehetett megközelíteni, behálózták zsinórjaikkal a sekély tófeneket.

Az áhított piros csónakunk pedig többedmagával vadul imbolygott a kikötőben. Mi tagadás, nagyon egyedül voltunk, már ami a legyeseket illeti.
Mások hittek az időjósoknak, nem jöttek ki pecázni.
Ha már itt vagyunk, hát hajrá, az erős oldalszél ellenére!




Versenyláz

Az út melletti kövezés - sügérjeiről híres - kizárva, ott folyt a verseny, kárászt keveset fogtak, sügért még kevesebbet.
A szél miatt a legtöbben wagglerrel próbálkoztak, de láttam pickert és feedert is.
A tónak ez a része kicsi, jól hallottuk a legyezőhorgászok mentális állapotára a parton tett megjegyzéseket.
Most kivételesen igazuk is volt. Normális legyesember ilyen szeles időben, melegfront közeledtével otthon ül és legyet köt, 10-15 méternél hosszabbat nem tudtam dobni a nagy csukalegyekkel.



65 cm csuka az SII-esből


 Síri csend lett, amikor egy piros-fehér tandem zonkerléggyel mégiscsak tudtam fogni egy halat.
A helyi csukamítoszok az ekkora csukát itt csalihalnak hívják. Hát ma csak erre futotta.

Csalihal portré

Két óra dobálás után megéheztünk, megszomjaztunk, meguntuk a közben viharossá vált szelet is. Pakolás és irány haza!
Az SII-es "felső" tó szép halakat rejt, de mielőtt ide jönnénk pecázni nem árt megérdeklődni, hogy folyik-e bojlizás. Ha igen, akkor igencsak megfontolnám a halban ugyan valamelyest szegényebb, de bojlizók által meg nem szállt többi nagybivalyosi tó meghorgászását is.
Napijegy 2700.-Ft, csónak 1000.-Ft (motor nélkül).
Halmatrac, nagyméretű merítő és szájfertőtlenítő kötelező!
És nyugtatót is vigyünk magunkkal, a bojlizók miatt.
.