2017. július 29.

Lanyard

Naszóval, elhatároztam, hogy "szakmai", vagy annak szánt írásokat, jószándékból és tapasztalatból megosztandó javaslatokat nem fogok a Facebook-on közzé tenni, mert semmi értelme. A FB-n semmit nem lehet követni egy-két hónap után és bevallom, hogy kedvem sincs olyasmikről vitázni, amit számomra tapasztalaton alapuló evidenciák olyanokkal, akik még csak nem is hallottak az adott témáról, de a tapasztalat-szerzés helyett hozzászólnak, vagy dafke ellentmondanak, akkor is, ha tudják, hogy nincs igazuk.
Nos, le is zárnám a fortyogást, mert tulajdonképp szóra sem érdemes.
Nemrég láttam egy posztot a lanyardokról.

2017. július 25.

Kétnapos túra a Dretán

https://www.facebook.com/groups/590454041147175/permalink/661351694057409/

2017. július 24.

Isonzo, újra

Mottó: Ha állat lennék, akkor a Júliai-Alpokban szeretnék élni  (Bartha Péter)


Soha nem kell kétszer kérdezni, hogy megyek-e a Socára (Isonzo)?
Csak és kizárólag időhiány lehet az akadálya. Az általam ismert folyók közül a legszebbnek tartom, gondolom más is így van vele.

Három napra engedtük el magunkat Petivel és nem bántuk meg.
Első nap az Isonzo kissé magas volt és fedett, ezért e Lepenán horgásztunk, a viszonylag fedett víz kitűnőnek bizonyult. Ekkor fogtam a legtöbb halat.

2017. április 7.

Víz a hegy beléből

Mindig időutazásként élem meg Boszniát.
Borsódzik a hátam, amikor a horvát - bosnyák határon ugyanazokat a határőröket, vámtiszteket látom viszont, mint hajdan a magyar - románon, ugyanazokkal az allűrökkel, szúrósszemű vizslatásaikkal, csomagtartó-nyitogatásukkal. Értem én, de mégis...
Ennek ellenére szeretek idejárni horgászni.
Kedves ismerősöm, egy Bihács-i horgász kalauzolt el legutóbb a Krusnicára.

2017. február 15.

Sógoréknál

Húztuk-halasztottuk a szezonzáró pecát. Addig halogattuk, hogy épp hogy ki nem csusszantunk a naptárból. Így hát fajront előtt egy héttel mentünk és három napot horgásztunk Badaussee környékén a mindenféle Traun-patakban.

November végi langyos idő, tökéletes vízállások, tiszta vizek, no meg jó szállás, ahol "man spricht Ungarish", mert merő véletlenségből nyírségi asszonyság a séf. A panzióban napijegy is kapható, meg is vettük...és nem bántuk meg.

2016. december 30.

Fenyő

Grófúr befordult a Víkend parkolójába.
Egy fél órával ezelőtt még a disznóhízlalda mögötti óriás trágyadombot turkálta gilisztát keresve. Erre a célra egy világháborús tábori ásót rendszeresített. Orosz volt-e, vagy német, ma már nehéz lenne eldönteni- mindkettő rossz-, az ószeren vette még a hatvanas években. Azóta mindig ezzel túrja a trágyát, ha halászni megy.
A dermedt gilinyókat egy régi alumínium ételhordóba hányta egy kevés érett trágyával együtt.
Délután négy óra, a napkorong alja már hozzákoccant a jeddi hegy fenyőihez.
Napforduló, az év legrövidebb napja. Indigókék égbolt, félhold a feje fölött, mínusz öt fok.
Ideális menyhalazáshoz.

2016. október 17.

Túl az Óperencián

Egyszer volt, hol nem volt, az Átlántiátus Óceánon is túl, ahol az óceán vize még a sarvalt-káposztalénél is sósabb- olyan mint a géra-, volt két halászember, egyik vénebb, mint a másik (sokkal),  kik nyakukba vették mobiltelefonjukat és nekivágtak a nagyvilágnak egy griffmadár hátán. Útba ejték az jó hollandusok földjét, ahol a griffmadarat megeteték jóféle búzagaz-olinnal, mert biz'a jó negyven fertályórát repült velük a nagy vizen átal.