2017. november 7.

Ahol a víz márványon folyik

Amint már említettem az Isonzóra (Soca) nem kell kétszer hívni. Elég csak megpendíteni, már futok is. Egyetlen bibi, hogy egy kissé távol van.
Kranjska Gora felé mentünk a csodálatos 
Vršič hágón át.
A Száva és a Soča völgyeit összekötő 1611 m mags hágó Szlovénia legmagasabb autóval járható hágóútja, az ország leglátványosabb és tájképileg legtöbbet nyújtó autóútja.


2017. augusztus 25.

Egy kupica Kupica

Tombol a nyár. A szó szoros értelmében. Éjjel huszonöt fok, nappal negyven, ha pedig átmeneti enyhülés merészelne jönni, az csakis vihar kíséretében érkezhet.
Megbolondult ez a világ. Minden szempontból.
Ezért gondoltuk, hogy talán a hegyek közt, a vizek partján vagy bennük gázolva, könnyebben átvészelhető néhány forró nap.

Hát nem könnyen vészelhető át.


2017. július 29.

Lanyard

Naszóval, elhatároztam, hogy "szakmai", vagy annak szánt írásokat, jószándékból és tapasztalatból megosztandó javaslatokat nem fogok a Facebook-on közzé tenni, mert semmi értelme. A FB-n semmit nem lehet követni egy-két hónap után és bevallom, hogy kedvem sincs olyasmikről vitázni, amik számomra tapasztalaton alapuló evidenciák olyanokkal, akik még csak nem is hallottak az adott témáról, de a tapasztalat-szerzés helyett hozzászólnak, vagy dafke ellentmondanak, akkor is, ha tudják, hogy nincs igazuk.
Nos, le is zárnám a fortyogást, mert tulajdonképp szóra sem érdemes.
Nemrég láttam egy posztot a lanyardokról.

2017. július 24.

Isonzo, újra

Mottó: Ha állat lennék, akkor a Júliai-Alpokban szeretnék élni  (Bartha Péter)


Soha nem kell kétszer kérdezni, hogy megyek-e a Socára (Isonzo)?
Csak és kizárólag időhiány lehet az akadálya. Az általam ismert folyók közül a legszebbnek tartom, gondolom más is így van vele.

Három napra engedtük el magunkat Petivel és nem bántuk meg.
Első nap az Isonzo kissé magas volt és fedett, ezért e Lepenán horgásztunk, a viszonylag fedett víz kitűnőnek bizonyult. Ekkor fogtam a legtöbb halat.

2017. április 7.

Víz a hegy beléből

Mindig időutazásként élem meg Boszniát.
Borsódzik a hátam, amikor a horvát - bosnyák határon ugyanazokat a határőröket, vámtiszteket látom viszont, mint hajdan a magyar - románon, ugyanazokkal az allűrökkel, szúrósszemű vizslatásaikkal, csomagtartó-nyitogatásukkal. Értem én, de mégis...
Ennek ellenére szeretek idejárni horgászni.
Kedves ismerősöm, egy Bihács-i horgász kalauzolt el legutóbb a Krusnicára.

2017. február 15.

Sógoréknál

Húztuk-halasztottuk a szezonzáró pecát. Addig halogattuk, hogy épp hogy ki nem csusszantunk a naptárból. Így hát fajront előtt egy héttel mentünk és három napot horgásztunk Badaussee környékén a mindenféle Traun-patakban.

Október végi langyos idő, tökéletes vízállások, tiszta vizek, no meg jó szállás, ahol "man spricht Ungarish", mert merő véletlenségből nyírségi asszonyság a séf. A panzióban napijegy is kapható, meg is vettük...és nem bántuk meg.