2015. május 22.

Rapsonné átka

 Úgy alakult, hogy összetrombitálták az egykori gimnáziumi osztálytársakat a kétszer huszonkét és fél éves érettségi találkozóra, ahova eljött mindenki, aki tudott s akart. Hál'Istennek még sokan el tudtunk menni.
Sima horgász-jellemferdülés miatt azonban már évekkel ezelőtt kiszemeltem a találkozó helyszínéhez közeli folyócskát, hátha...
Botok, legyek, gázlócucc stb., stb...
A Juhod-pataka Szovátánál bújik a Kis-Küküllőbe, de sokkal érdekesebb a felső fertálya, ahol állítólag pisztrángok és lepényhalak is élnek. 
A vízben halak, a szárazon meg medvék tanyásznak, annak rendje s módja szerint.
Szólt is az egyik osztálytársam, aki ott épített magának egy luxusvityillót, hogy nem nagyon ajánlja a csendes kószálást, a pecát meg egyáltalán nem, mert a medvék is megszomjaznak néha, s szomjukat leginkább a Juhod vizével oltják. 
- S mi lesz, ha megvérszomjaznak?! 

2015. április 15.

Dreta újratöltve

   Milyen az a szerencsés túra, amikor a képek rendezésekor nem kell használni semmilyen képmanipuláló programot, csak maximum a képkivágást kell egy icipicit slankítani, ugyanis nincs mindig idő a felvétel készítése közben a zoomolgatásra?
   Milyen az a szerencsés túra, amikor megismétlődik egy emlékezetes kaland, ugyanazon a vízen?
   Milyen az a szerencsés túra, amikor kezdő legyes unokaöcséd mesés mennyiségű halat fog és mindezt a te legyeiddel?
   Milyen az a szerencsés horgászkirándulás, amelyen kezdő unokaöcséd 50 centi fölötti szivárványost fog, második dobásra?
   Milyen az, amikor két, egymás utáni napon aránylag szélcsendben, tiszta időben, szinte mindvégig szárazléggyel lehet horgászni?
   Milyen az a szerencsés túra, amikor a víz kristálytiszta, a halak a sapkád emblémáját messziről kibetűzhetik, ha akarják?
   No milyen?

2015. április 5.

Dreta képekben

Dolgozóba voltam Olaszországban. Általában meg szoktam hányni-vetni magamban, hogy van-e az úticél közelében peca-lehetőség.
Nem tudom, hogy van ez, de valahogy mindig akad. Most is volt, félúton visszafele a Dretát szemeltem ki.
Valahogy úgy alakult, hogy- bár többször voltam azon a vidéken- a Dretára vagy horgásztársaim fanyalgása (kicsi a víz, nincs benne galóca, nagy a víz, zavaros a víz) miatt, vagy a tényleg túl magas vízállás miatt nem nagyon került sor.
Szeretem a kisebb hegyi vizeket, általában jól elvagyok velük, most sem volt ez másként.
Egy délután és egy délelőtt jutott rá.

2015. február 10.

Egy marék dió



          A Királyhágó túlsó oldalán, egy körösparti parkolóban mindig megáll, ha arra veti útja – egy időben sokszor vetette – megpihenni és bekapni néhány miccset, mert olyat, mint ott, sehol sem tudnak készíteni. Sör helyett sajnos vizet kell inni, de így is…

Régebben úgy mondta, hogy a Királyhágó innenső oldalán; a székely fővárosból, a Bolyaiak városából ugyanis úgy nézett ki.

 

Halfogó verseny lesz a Maroson.

2015. január 1.

Pálca

Inkább ambícióból, mint szükségből készítettem egy legyezőbotot.
A blank spanyol Maxia márka, minden egyéb tartozék pedig kereskedelmi áru.
"Csak" a kézimunkát kellett hozzáadni.
Előrebocsátom, hogy nem lett tökéletes, de a következő biztos esztétikusabb lesz.
Mert jónak jó és hasznos is lesz, remélem.
Egerpatakos pálcának szántam. Az Eger-patakon eltöltött számtalan alkalom során szerintem a 9', esetleg 9'6" hosszúságú, négyes bot az ideális. Lehet ezen vitatkozni, de nem fogok, én erre a következtetésre jutottam, miután kipróbáltam szinte mindent, ami szóba jöhet a 6'6"- os bottól a 11'- es karókig.
A blank 9' hosszú, #4 osztályú, 4 részes finom mestermű.
Nézzük, hogyan sikerült ezt elrondítanom néhány nap alatt:

2014. augusztus 29.

Ha szűk a szák...

Hibátlan szivárványos pisztráng a Lepenaból
...válts nagyobbra.
Egyszerű ez, mint az egyszeregy. Ha fel lennél rá készülve még egyszerűbb lenne.
Icipici osztrák patakra voltunk hivatalosak Deutchlandbergbe. A víz kezelője nemzetközi hírű oktató és igazi dzsungelpecára csábított.



2014. július 29.

Botteszt...

Stickman, #0, 10'2", 4r.
...illetve, az lett volna, ha több időt tölthettem volna a vízen.
De a víz egy fránya elem és tette a dolgát. Ha a tározóból elengedik leszalad, ha nem engedik ott marad.

Történt, hogy újfent Erdélybe vittük az ifjúságot csodát-látni. A parajdi sóbányát, a korondi fazekasságot, a szintén korondi aragonitkincset, a Medve-tavat, a Madarasi Hargitát, a Sikaszó-patak völgyét, a borvíz-forrásokat, a Deság-patak medveszaros partját, a gombás, mohás erdőket, a vadvirágos kaszálókat, a Nagy-Küküllőt és ezer apró-cseprő egyebet jártunk végig. Beoltás, amitől nem lesznek immunisak, de egészségesebbek testben és lélekben biztosan... de ez egy más téma.
A kocsi hátulja természetesen tele lett mindenféle cuccal, bár csomagolás előtt már jeleztem - immár ki tudja hányadszor -, hogy túl sok a csomag, nem fogunk beférni.
Aztán mégis befértünk, mint mindig, de fő a pánik. Befért még a horgászcucc is. Becsempésztem egy-két botot, s ami kellhet.
Én kis naiv!
Azt hittem, hogy horgászni is fogok. Sokat.
De a sors másként döntött.