Dreta képekben

Dolgozóba voltam Olaszországban. Általában meg szoktam hányni-vetni magamban, hogy van-e az úticél közelében peca-lehetőség.
Nem tudom, hogy van ez, de valahogy mindig akad. Most is volt, félúton visszafele a Dretát szemeltem ki.
Valahogy úgy alakult, hogy- bár többször voltam azon a vidéken- a Dretára vagy horgásztársaim fanyalgása (kicsi a víz, nincs benne galóca, nagy a víz, zavaros a víz) miatt, vagy a tényleg túl magas vízállás miatt nem nagyon került sor.
Szeretem a kisebb hegyi vizeket, általában jól elvagyok velük, most sem volt ez másként.
Egy délután és egy délelőtt jutott rá.



Első nap délre értem oda, a Savinja tejeskávé, a Dreta torkolata viszont kristálytiszta. 
Nem kérdés: irány a Dreta.

Gyönyörű, de szeles idő volt

 A végeredmény minden várakozást felülmúlt. Számoltam: negyven halat fogtam, szivárványos- és sebes pisztráng, valamint pér volt a választék.

Az első. Ekkor még nem gondoltam, hogy saját rekord is lesz belőle

 Nagyon sok apró, talán frissen telepített szivárványos pisztráng van a patakban, szinte minden második fogás ezt a gyönyörű halat adta

Ez már majdnem méretes (nem mértem) de már eltűnt róla az "ifi" mez.

Éhenkórász sebes, először azt hittem, hogy galóca

Aztán...mégse, de 49 centis volt

Az első pér. Ez még nimfára jött.

Aztán szárazra is beindultak.

Eddigi legnagyobb pérem, 44 centi volt

Ami egyetlen péres képről sem hiányozhat: a gyönyörű vitorla

A végére hagytam, mert a túra utolsó és legnagyobb hala volt: 50 centis szivárványos

Ezt már tovább nem lehetett és nem is akartam fokozni. Elég volt, szép volt és ideje volt haza indulni.

Otthon pedig várt a húsvéti ajándék. Ez a hét a szivárványos pisztráng jegyében fejeződött be.