Apor lányok feredője
(negyedik nap)
Reggeli a panzióban.
A szállást egy
jólelkű székely család építette néhány éve, abból, ami volt s amit be lehetett
"szerezni" így, vagy úgy, de leginkább úgy.
Az unalomig
erőltetett, úgynevezett európai reggeli – minivaj, tojás, sajt, ami sosem
látott tejet, szalámi, lekvár, tea, kávé,– tulajdonképpen bőségesnek mondható, de
már a negyedik napon megunta, így hát rákérdezett a háziasszonynál, hogy
lehet-e egyebet is falni.
– Hát hogyne
lehetne, lelkem – csillant fel az asszony szeme –, mi se szeressük ezt az
európai reggelit, de előírás. – Mit enne szívesebben?
– Bármit, amit
maguk is.
Lett is ebből
sürgés-forgás. Szalonna, házikolbász – amit a székelyek pirospaprika nélkül
töltenek, kokojzalekvár, zakuszka, töpörtyű – mennyei étkek. Egy féldeci
fenyővíz is lecsúszott, Grófúr úgyse akart ma autózni, mert tegnap esett, ma is
esőre áll, a sárdagasztás nem volt ínyére, a Büdös-programot mára törölte.
Ekkor még nem
sejtette, hogy bizony fog autózni.
Utasként.