2015. június 5.

Nimfázó szerelékek


Néhány túra után, amikor a műlegyes nimfázás eredményes volt, nagyjából kialakult - bizonyára nem a legjobb és legcélravezetőbb - de minden esetre könnyen kezelhető, kényelmes és eredményes szerelék.

Általában hosszabb, 10, 11, vagy 12 láb hosszú nimfázó botokat használok, #0, #3, #4 osztályig.
Lassan összeállt egy nimfázó botkészlet könnyű, szívós de érzékeny, valamint könnyen szállítható botokból.
A használt zsinór módszerfüggő.





Az alkalmazott technika függvényében, különféle összeállítást tartok célszerűnek.

1. Cseh-nimfás (rövid nimfás) összeállítás:

A bot a lehető legkönnyebb és leghosszabb:
Stickman N0 Evil Black, 10'2", 4 részes, #0 osztályú, vagy
Stickman N3 Stealth, 10', 3 részes, #3 osztályú.
A Stickman nimfás botok jelenleg a legkönnyebb legyezőbotok a világon. Egész napos kinyújtott karral való használatuk sokkal kevésbé vesz igénybe, mint a többi bot.
Orsó bármilyen megfelel, de legyen minél könnyebb, lehetőleg full-frame és széles-dobú.
     Ennél a módszernél a bot kiegyensúlyozása értelmetlen. A sokak által alapkövetelményként mantrázott kiegyensúlyozás szárazlegyes, hosszú nimfás módszereknél természetes követelmény, de a rövid nimfázás esetén a dobás nem "klasszikus" legyeződobás. Vékony, hosszú előkével, többnyire apró legyekkel (nimfákkal) horgászunk, naponta 200-1000 dobást végzünk és többnyire magasra tartott, kinyújtott karral tartjuk a szereléket. Ezért én a könnyű bot és a minél könnyebb orsó kombinációját javaslom.
A legyezőzsinór:.....nos itt több lehetőség van, de a vezérelv az, hogy cseh-nimfás módszernél a legyezőzsinór lehetőleg a boton belül és leginkább az orsón maradjon, mert különben a nehéz legyezőzsinór behúzza az előkét, s azt vesszük észre, hogy a legyünk a spiccgyűrűben akadt föl.

Ha várhatóan száraz-, vagy nedveslegyezés is lesz a dologból, akkor egy 2-3 osztályú WF3F, vagy DT3F zsinór kerül a dobra, a zsinór után egy 9-15 láb hosszú (270- 450 cm) úszó-vékonyodó, 3X, 4X  erősségű előke, ennek a végébe pedig mindig kötök egy apró titánkarikát.
Ehhez a karikához rögzítem a nimfázó előkét, vagy a száraz/nedveslegyes tippetet.












A cseh-nimfás előkét a horgászati szituáció alapján választom meg.
- Sötét háttér, borult idő: fluonarancs, 0,14÷0,18- as monofil, 10-15 méter hosszban.
- Világos háttér, napos idő: fluozöld 0,14÷0,18- as monofil, vagy 0,08 zöld nanofil, ugyancsak 10-15 m hosszban.
- Szeles időben az előke színe ugyanaz, de le lehet vékonyítani 0,12-ig, illetve 0,06 mm nanofil is használható.
A nimfás előke után a kapásjelzőt kötöm be. Az hogy milyen kapásjelzőt használunk, ízlés dolga, no meg versenyszituációban a szabályzat elő is írhatja, hogy az előkénél vastagabb kapásjelző nem használható.
Ha ilyen tiltás nincs, akkor különféle kapásjelzőket szoktam használni:
- 15-20 cm hosszúságú, 0,22÷0,30 mm vastag fluozöld, vagy fluonarancs monofil, amelyen 2÷2,5 cm távolságban megcsomózok (Surgeon csomó), majd a csomókat epoxival, vagy üvegfestékkel felhízlalom, így a kapásjelző jobban látható.
- Spirál-kapásjelző, ami vagy készen kapható, vagy pedig házilag elkészíthető. Szerintem ez a legcélravezetőbb megoldás. Igaz, hogy vagy drága, vagy macerás elkészíteni, de hát ...















- a nimfázó előkére kapásjelző gyurmát kenek (nem nagyon szeretem, mert hamar lekopik).














A szerelék vége a tippet. Ennek anyaga nálam általában fluokarbon (lustasági szituban monofil), megfelelő hosszban, ami vízmélység, sodrás és hepp függvénye.

Ezzel a szerelékkel űzhető az ún "emelgetős" nimfázás is, aminek nagy mesterei az erdélyi versenyhorgászok. Lényegét megtalálhatjátok a Gál Zsolt blogján, az alábbi linken:
http://flytying-zsolt.blogspot.hu/2014/11/pescuitul-la-nimfa-este-un-stil-care-nu_18.html

2. Hosszú-nimfás összeállítás:

A szerelék összeállítása viszonylag egyszerű:
Bot, orsó a szokásos nimfázó lehet, de közelre elegendő egy átlagos 9 lábas pálca is.
A vékonyodó előke lehet akár 9 méter hosszú is, ez is szitu kérdése. Ennek a végén van a titánkarika, ebbe kötjük a tippetet.
A kapásjelző lehet bármilyen úszó alkalmatosság, amit a vékonyodó és a tippet közé, a vékonyodóra, vagy a tippetre is lehet kötni. Jó lehet az állítható, csúsztatható kivitel, amivel a meghorgászandó mélység pontosan beállítható.

Speciális összeállítás az ún. nimfázó zsinórral (SA Nymph széria) ellátott szerelék, melynél a kapásjelző szerepét a legyezőzsinór feltűnő színű vége játssza.

A módszer a következőkre alapul:
A hosszú (10÷11 lábas) botra kiegyensúlyozó orsót és nimfázó zsinórt teszünk.
A zsinór végébe 9÷15 láb hosszú vékonyodó előke kerül (én max 12 láb hosszút szoktam használni).
Ennek a végére titángyűrű, ebbe a tippet.
A bottal folyásnak felfelé, kb. 45 fokban, hosszan, teljesen kiterített, egyenes zsinórral dobunk, ha nem sikerül, a dobást meg kell ismételni.
A bot spiccét a vízig leengedjük és követjük vele a zsinórt, a fölösleges, lötyögő zsinórt gyorsan behúzzuk a botba. A kapást a legyezőzsinór színes végének vízszintes, a nimfa irányába történő bemozdulása jelzi. Ez a bemozdulás néha meglepően heves lehet, máskor csak pici pöccentés látható. Ekkor kell óvatosan, a zsinórral bevágni, miközben a botot finoman megemeljük. Ez a módszer a Sanon meglepően eredményes volt.
Alkalmazása feltételekhez kötött:
- túl mély vízben a súlyos nimfák gyakran beakadnak, beszakadnak.
- gyors áramlásban a vízben lévő hosszú szereléket a sodrás kontrollálhatatlanná teszi, a technikás mendelés itt csodákra képes.
- Ha a halak közel vannak és nem ijedősek, akkor inkább a rövid nimfás módszer a nyerő.
Ezért ez a módszer inkább a kevésbé gyors és sekély (kb. térdig érő) vizeken alkalmazható.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése