Savinja World Cup 2019

Mielőtt még röhögőgörcs kapná el a bájos olvasót, elmondanám, hogy a Mühosz hagyományteremtő céllal nevezte el így ezt a versenyt, a helyi egyesülettel karöltve. A jövőben a Mozirje-i horgászklub nemzetközi felhívást kíván hirdetni ilyen néven.
Idén csak magyar résztvevők voltak, a Mühosz részéről 14 legyezőhorgász.

Egy héttel a megmérettetés előtt két napot töltöttem a Savinján, úgymond felmérni a terepet, mert jóllehet sokat horgászom arrafelé, a Savinja nem a szívem csücske, sokkal inkább a Dretát preferálom. Egy héttel a dzsembori előtt még úgy volt, hogy a Dreta-i szektor közvetlenül a beömlés fölött lesz, ott se horgásztam soha azelőtt, úgyhogy három szinte teljesen szűz szakaszt bogarásztam végig.

A Savinja vízállása magas volt, a Nazarje-i híd fölötti részen épp helyi veteránok kb 30 fős csoportja rendezett horgászversenyt, úgyhogy csak a partról figyelhettem meg a szektort, valamint a pecásokat.

A Nazarje-i híd fölötti kb 50 méteres szakaszon kb tizenöten zsúfolódtak össze, egyet láttam a csővezetékeknél, néhány pedig itt-ott, a parttól néhány méterre bemerészkedve sztrímerezett.

Tehát az a A-szektor nehéznek ígérkezett, ami a mi versenyünk alkalmával is bizonyítást nyert. Máig nem tudom, hogy a folyó halszegény, vagy az azt vallató hülye szegény, minden esetre egy terített betli körvonalazódott, főleg amikor később kiderült: a harminc fős helyi veteránokból álló társaság az egyfordulós verseny alatt egy halat sem fogott.

A B-szektor ismerős volt, néhányszor pecáztam ott, de megint problémásnak tűnt a magas vízállás és főleg a hideg víz miatt. A hegyekben 30-35 cm vastag hó hullott, ami szép lassan, folyamatosan olvadozott és tartotta a a Savinja vízszintjét, az "éppen gázolható" szint határán, 70 és 80 cm között. A víz amolyan ice-tea színével sem volt túl biztató. Inkább a meder változásaira voltam kíváncsi, de ezzel sem jutottam sokkal előbbre, mert a magas vízállás miatt csak saccolni lehetett.

Egy nyolc fős német társaság szerint, akik akkor már néhány napja ott kínozták magukat, a sztrímer a nyerő, ha be tudod dobni a bokrok alá, vagy a túlsúlyozott nimfákkal lehet kopogtatni a mélyebb helyeken. Jó-jó, de mindenütt "mélyebb helyek" vannak, gondoltam, de az infót jól elraktároztam. Mivel sztrímerezni nem fogok (mert nem is szeretek): nimfára fel! Pontosabban nimfát le!

A társaságnál láttam olyan nimfát is, amelyiken két db 5,5 mm-es wolfram fej volt, sőt, olyan "sztrímert" is, ami három darab 7 mm-es narancsszínű golyóbissal köttetett. Na, ez nem az én műfajom, meghagyom a pergetőknek! Ugorjunk!

Ja, szárazlégyről eddig szó sem esett.

De majd most!

A Dreta alsó szakaszán jó gödrök, sodrós, tükrös, sarkantyús, sekély és mély részek váltakoznak, elindultam lentről fölfele: a szokásos, gödrökből nimfára, enyhén sodródósból szárazra jött néhány hal, de nagyon nyögve-nyelősen. A nimfára akadt halak MINDEGYIKE tele volt piócával, sejtetve, hogy a hideg vízben halak a fenéken bóbiskolnak. Egy nagyobb megtépett.

Mit ne mondjak, nem volt valami rózsás a helyzet.

A néhány nap a versenyig úgy telt el, hogy...sehogy. Képtelen vagyok sztrímert erőltetni magamra, így hát nimfa ügyben aktivizáltam magam és... átrendeztem a legyes dobozaimat, de egy új legyet sem kötöttem.

Közben jön a hír, hogy a Smartno-i szakaszon lesz a dretás szektor, ez számomra jó hír, mert azt a szakaszt elég jól ismerem.

Aztán eljött a megmérettetés első napja. Sorsolás: A1, B3 és C5 szektorok, egy csapatban Manival.

Első forduló. Savinja A1 szektor a "kamionos" szakaszon.

77 centis vízállás, 9,5°C vízhőmérséklet, gyömbérszínű víz, sodrós. Három helyen lehet beállni, pár méter után meg se próbálok bennebb gázolni.

Nimfázom, 11 láb, 3-as Stickman bottal, halálos csend, mígnem egy óvatos szedést látok.

Fölfele, eléje dobok egy súlyozott PT-nimfát, kb ötödik úsztatásra megvan. Kicsi, de méret fölötti, nem lesz betli.

Később jön még egy szivárványos a palaalagútból, ezzel vége.

Mada alattam 5 hallal szektor 1-et horgászik. Este mondom a szlovén rendezőnek, hogy mit fogtunk. Ujjong. Egy héttel korábban harmincan betliztek ezen a szakaszon.

Második forduló. Savinja B3 szektor, a Dreta torkolattól lefele kb 70 méteres szakasz.

Áthajtok a kicsi hídon a vízállás-figyelő állomásig, 11-es bot, nehéz, 4 mm-es wolfram-golyós, PT nimfa, alattam kb másfél méteres gödör. Olyan sodrás, hogy az az érzésem, hogy szárazozom. Semmi. A 45 fokos mohás sziklán feljebb kúszom kb 10 métert (egy rossz mozdulat és fürdés!), itt van egy sarkantyú, a sodrás enyhébb, felkötök egy nagyobb, 5,5 mm fejű nimfát, második dobás és leakad! Próbálom kiszabadítani és... ekkor elindul az akadó. Először azt gyanítom, hogy kabátba akasztottam, de kiderült, hogy nem, egy nagy szivárványost sikerült fölébresztenem fenéken lapuló letargiájából. Kb 15 perc után, a mohás, meredek sziklán egyensúlyozva sikerül megszákolnom, mérem a merítőben, 62 cm, alig bírok vele. Se lehetőségem se kedvem nincs tovább vergődni a csúszós, mohás, meredek parton, egyik kezemben a bot, a másikban a szák, a telefonom a gázlóm belső zsebében, zacsiban. Mehet vissza!

A működő fegyver

Remeg a lában az izgalomtól, mint kiderült, ez volt a verseny legnagyobb hala.

Miután jól felborítom a biológiai egyensúlyt, fölbaktatok a Dreta-torkolat alá, de egy alig méretes péren kívül semmi. Vissza a vízmérőhöz! 

Föl a nagy nimfa, azonnal jön egy 45 centis szivárványos!

 Mada felesége lelkesen fotóz a túlpartról,
de nincs lámpalázam

Megint a torkolat, megint egy hal, megint a vízmérő, megint egy hal, ezek kisebbek, ezzel le is járt az idő. Szektor I, nem rossz! Pakolás és indulunk föl a

Dretára az utolsó fordulóra, délután egytől ötig. Annyi időnk még van, hogy megigyunk egy sört a Smartno-i kocsmában aztán mindenki szétszéled a helyére.

A C5-ös szektoron sose horgásztam azelőtt, de hamar felmérem, hogy amolyan igazi "dretás" pálya: sekély, lassú és gyors részek, gödrök és bokrok, valamint irdatlanul kocogó kövek, főleg, hogy a bakancsom talpa fémlapokkal "díszített" traktor. 

Elfelejtettem lecserélni; most már mindegy, a Dretán az egyik kulcskérdés, hogy peca közben lehetőleg ne sétafikáljunk, mint "varacskos disznó a dagonyában" (idézet emil6 horgásztárstól, egy emlékezetes San-verseny apropóján). Le kell cövekelni, tereptárggyá válni, még az sem ajánlott, hogy az árnyékod a vízre vetüljön!

Szóval C5 szektor!

Szedés, felszíni aktivitás semmi, mégis szárazlegyezni fogok. A viszonylag sekély vízben a hal látja a felszíni táplálékot és ha jó a csali, feljön érte.

Világos testű 18-as CDC emergerekkel beindul a buli. Egyik a másik után. Aztán délután 3 körül közepes rajzás kezdődik, már szedések is vannak, pechükre, mert látom, hogy pontosan hol is vannak. Pontos prezentáció, feljön... de nem veszi le a legyem. Hoppá! Ilyenkor azonnal legyet szoktam cserélni, váltok emergerről apró kérészre, drapp test, hurrá!!! Négy óra magasságában megérkezik az előre megjósolt eső, egyelőre finoman szitál, igazi szárazlegyes idő. A legyeimet szétrágják az apróbb, méreten aluli pisztrángok is, szinte minden hal után legyet cserélek, nem vacakolok a szárítással, a zsírozással. 21 mérhető halat fogok, jónéhány légy szétrágva, sebaj, otthon újrakötöm őket.

Kiderül, hogy megint szektor I-et horgásztam.

Vissza a versenyközpontba!
Mindez egyéni második helyre volt elegendő.

Hát persze, hogy nem ez a tuti, de ez történt.