2014. január 22.

Retúr szekerek

Forrás: gidoka.kepeslap

Grófúr szorgosan köpködte a szotyihéjat a csónakból, - a franc se látja, - gondolta, de tulajdonképpen nem is gondolt semmit, mert szeme önfeledten meredt a béna úszóra, amely két órája meg se moccant, pedig alaposan megszórta környékét puliszkába gyúrt nyűvel.
A szellőpirkák hallgattak. Évakeszeg a rendes nevük, de ez itt senkit sem érdekel.
A nap a pártsziget melletti nádas mögé ment, a halfogás reménye pedig füstbe.
Egy szekér döcögött a part menti földúton, fel a Hétfák irányába.

Lovasszekér láttán mindig eszébe jut egy történet...



Szeptember végén, éjjel poroszkáltak Jocó nevű barátja Trabantjával Nagyváradról Kolozsvárra az egyetlen főúton.
Ez oda százötvenkét kilométer, vissza százötvenöt (a különbség oka máig tisztázatlan, de fennáll), összesen tehát háromszázhét.
A hatvoltos reflektorok halovány fényében úgy harminc méterre egyszerre csak egy kivilágítatlan szekér derengett föl a sötétből.
Satufék…gondolnánk, de akinek Trabantja volt az tudja, hogy ez leányálom, pontosabban pedálpumpálós rémálom… Így hát a ”félrerántom a kormányt és hálaimát rebegek, ha semmi nem jön szembe” szituáció állt be és megelőztek…két szekeret.
Két kísértetjárgányt, a vaksötétben úgy tűnt, hogy a bakon senki sem ül.

Kétszáz méterrel odébb megálltak és bevárták a két döcögő ráfos kordét.
Egy-egy gebe vonszolta őket, a szekérderékban pedig egy-egy népviseletbe öltözött hegyi móc aludt gondtalanul.

A vásárba mennek – állapította meg Jocó , látván a szekerek farában tornyosuló sajtokat, -  holnap vásár van Feketetón.
Reggelre oda is érnének, a lovak tudják az utat...
És ha beléjük hajtunk? – túrázta magát Jocó, majd óvatosan megragadta az első ló kantárját és nemes egyszerűséggel visszafordította az úton. Grófúr a másik lovat térítette meg, a lovak pedig – mintha misem történt volna – egy árnyalattal szaporábban kocogtak tovább.

Hazafelé minden út rövidebb.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése