2011. december 7.

Denevér és galóca, avagy sárkányvadászat Boszniában


Sana-szurdok
A sima felszín alatt 8-10 méteres mélység,
 a folyó két partján országút a hegybe vágva

A Sana Bosznia híres galócás vize. Manitou törzsfőnök itt fogta mittomén hányadik galócáját (Hucho hucho) az idén novemberben. Ide vettünk mi is napijegyet, fejenként "potom" 23 euróért és a túra másnapján este, valamint harmadik napján hajnalban vallattuk a Sana-szoros mély gödreit.
Tipikus galócás pálya, ha létezik egyáltalán galócás pálya.
Ha igaz az, hogy a nagyobb galócák naphosszat a mély gödrök alján fekszenek és nagyritkán kimozdulnak táplálkozni, akkor itt megtehetik.



A gázlóbakancs talpába jóelőre vasstoplikat csavaroztam, ezen a pályán vízbe csúszni akár végzetes is lehet, főleg a vaksötétben. Szerintem kötelező a pániksíp is, ami nem más, mint egy izmos bírói füttyszerszám, kéz-, illetve szájügyben tartva. Ezt egyébként mindig magamnál hordom a horgászmellényre erősítve.

Ebből bizony egy méter hiányzik
A víz itt is rendkívül sekély. A fenéken sziklák, széknyitől-szerénynyi méretben. A víz sebesen zúdul egyik mély medencéből a másikba. A szurdok után a víz lecsendesedik, a folyó megszelídül. Ezen a szakaszon is fogtak már galócát, igaz, hogy leginkább pergetve.
Mi legyezve próbálkoztunk a szorosban. Én kizárólag sötét színárnyalatú, 5 g-os jig-sztrímerekkel, 10-es bottal tornásztam, Ernő 9-es bottal és barnás bunnykkal szórakozott.




Ebből bizony semmi sem hiányzik

A zsinór erősen süllyedő végű, #9-es, bár az erős sodrásban erősen súlyozott légy nélkül a süllyedő vég is a vízfelszínen úszott volna. A sodorvonalban kb. 3 másodpercig tartózkodott a légy, a mély szélvízben a jigfej a sziklákon kopogott.
Ügyelni kellett a bevontatásnál, ha csak egy pillanatra is leálltál, a légy azonnal beakadt a sziklák réseibe. Szerencsére egyet sem szakítottunk be.
Ernő hatalmas paducokat látott a fenéken imbolyogni.
Az izgalmas peca sötétedéskor kezdődik. Ekkor ért az első meglepetés.



Ott repül a denevér! Nem látod? Én sem, de tényleg!

Alkonyattájt a víz fölött suhanó árnyat vettem észre, először azt hittem, hogy valamilyen madár, de amikor másodszor, majd számtalanszor megjelent, egyértelművé vált, hogy denevér. Vadászó denevér decemberben, nulla fok körüli hőmérsékleten?
Igen, a zsákmányát is megfigyeltem, termetes éjszakai lepkék röpdöstek Sana-szét.
Lehet, hogy csak a szemem káprázott a félhomályban, de mintha szedés is lett volna. Pisztrángok lehettek?

Az időjósok frontátvonulást, esőt és felmelegedést jeleztek vasárnapra.
Ezek a lettek volna az időváltozás előjelei? Minden lehetséges.
A legyet meg dobáltam továbbra is bele a vaksötétbe, mígnem a szoros fölött feljött a félhold, amúgy igazhitű muzulmános kinézetben. De mindhiába, a légy vízbeérésének a helyét így sem láttam.
Egy óra elteltével Ernő odabotorkált mellém éjjellátó fejlámpája sejtelmes lidércfényébe burkolózva és megkérdezte, hogy:
- Na, hányat fogtál?
Ettől a pillanattól fogva már a röhögőgörcs miatt sem volt lehetséges a további peca.
Megegyeztünk, hogy a mai horgászat olyan volt, mintha nemlétező élőlényekre vadásznánk.
Mondjuk sárkányokra.
Nem láttunk sem sárkányt, sem galócát.
Vagy talán a galócák félnek a denevértől?
Ez sem igaz, mert a másnap hajnali peca közben egy denevért sem láttam, mégsem fogtunk egy fia galócát sem.
Sőt, halat sem láttunk. Semmilyet.
De a történet igaz.
És még jövünk, csakazértis, majd ha a denevérek téli kómába esnek, akkor.

Az http://www.extrémkalandok.hu/ utazásszervező iroda hirdetménye:

Indonézia Borszumi szigetének trópusi dzsungelébe izgalmas sárkányvadászatot szervezünk 2012.02.30 és 2012.03.12 között. Maximum 5 (azaz öt) fő részvételével.
Csak íjpuskások jelentkezését várjuk. A helyek betöltése a jelentkezés sorrendjében, de csak a vadászkollégák alapos ellenőrzése után történik.
Részvételi díj 5200 euró/fő, plusz reptéri illeték, valamint némi kp. a helyi félkarú gájd borravalójára.
(A gájd másik karját a sárkány marcangolta össze).

.

1 megjegyzés: