Forraltbor

Grófúr felkapatott a kockaköves utcán, ami a Főtérről meredezik a Szülészet tövéig.
A parkban mindig kipihegi magát, mert pofátlanul meredek ez az utca.
Fiatalabb korában ez sose tűnt fel neki.
A fenti park padjain bújt össze a leánykákkal hajdanán, Mucit is itt csókolta meg először.

- Hja, régen volt az, pedig nem is…
Így télidőben pedig különösen nehéz ez az út, mert síkos.
Pár napja mínusz tíz fok fölé nem adja, még nappal sem. Ritka ez így a csonkahéten, karácsony és újév között. A városra január közepe szokott ilyen hideget zúdítani, de azt aztán sokáig.
A Súrlott Grádicsba igyekezett. Ott szokták az öregfiúk leereszteni a karácsonyi töltöttkáposztás puffadást néhány pohár vidám forralt borral.

Vidám ez a ravaszul befűszerezett világosbarna ital, amit csak itt tudnak így elkészíteni, a fahéjon, szegfűszegen és szegfűborson kívül lélekkel is megfűszerezik.
_____________________________________________________________________

Karácsony, az első a világvége után

Pontosan ötvenöt éve kivétel nélkül minden karácsonykor én díszítem föl a családi karácsonyfát, természetesen csakis azért, hogy tehermentesítsem az ilyenkor igencsak elfoglalt Angyalkát. Gyerekkorom utolsó karácsonya, amikor még elhittem, hogy az Angyal egyedül dolgozik, az 1956-os év volt. Azóta őrizgetem ezt az icipici létrát, az icipici kéményseprő kefével, az icipici négylevelű lóherére írt, azóta megkopott 1956- os aranyozott felirattal.
Azóta- bármi is történt- ez a dísz sosem hiányzott a család karácsonyfájáról.
Mindenkinek kívánom, hogy sok-sok évig aggathasson ódonabbnál-ódonabb díszeket családi karácsonyfájára.
Kívánom, hogy a Jóisten adjon mindig annyi egészséget, hogy hathatósan segíthessük az Angyal munkáját.
Békében és boldogságban!
A következő világvégéig!

Cöc legye, ami nem fogott csukát



Cöc legye, ami nem fogott csukát

 A Tisza-tóra szervezett csukás találkozóra nagyon kevesen jelentkeztek, annak ellenére, hogy a szervezője a lehető legolcsóbban oldotta meg a szállást és a csónak-használatot is. A költséget az utazás, a csónak meg a napijegy jelentette volna azoknak, akik tényleg egy csodás Tisza-tavi hétvégét szerettek volna pecával tölteni. A kiszemelt pálya a Poroszlóról elérhető Borzonat volt, ami a vízleeresztés után nagyon jó csukás helynek számít.

Betli_3_Szigetcsúcs

Egy óra peca. Csakazértis.
Most a makk kilencesesem alá tolták a hetest.
Halnak nyoma sem volt, a vízállás normális alatt egy kevéssel, fehéres-opálos dunavíz. Állítólag ilyenkor az Inn árad és ez nem tesz jót a horgászatnak.
Valóban nem tett jót.
A táj viszont gyönyörű, ami mindenért kárpótolt.

Betli_2_Fenyves_tó

Ez egy másik, október végi történet. Most a zöld kilencesem alá nyomtak egy zöld nyolcast.
Várpalota mellett, ahol bányászat folyt hajdanán, okos geológusok nem vették észre, hogy a bányagödröt komoly vízbetörés veszélyezteti. A víz mindenkinél okosabb (és erősebb) és be is tört annak rendje-módja és a természet törvényei szerint, olyan hevesen, hogy a munkagépek is a gödör mélyén rekedtek, növelvén az ily módon keletkezett tó vizének vastartalmát. Idővel az átázott talaj egy szakaszon megadta magát és erdőstül beszakadt. Lett is ebből egy 15-20 méter mély vízalatti erdő.
Ez a Fenyves-tó.

Betli_1_Felsőtárkány

Bevártam az eseményeket, hadd rázódjanak, rendeződjenek maguktól a helyükre. Előre bocsátom, engem a pecás betli nem zavar, legfeljebb az elbukott rekontrázott betli az ultiban, amikor a tök kilences alá nyomják a nyolcast és ott állok megfürödve. Aki bridzsel az tudjon ötvenkettőig számolni, aki ultizik az legalább harminckettőig (és ne felejtse, hogy mit tett le a talonba), aki horgászik, az meg tudjon legalább egyig. Ha egy halat fogsz, nincs betli.
De ez az ősz már több kettőnél. Mármint két betlinél.

Itt van mindjárt az egyik, az első példa:

Kereket oldó csukák



A győztes

- Pecázni megyek, ha vénasszonyok potyognak is az égből, - ordítottam bele a legyesdobozomba nemrég, ahonnan a dohos régi és a frissen kötött csinos csukalegyek zavartan pislogtak rám, csillogó szemeikben az őszinte kérdéssel, hogy aszongya:

- Nos, miért ne?! Menjünk!!!

- Na álljatok csak meg, majd jól megfürdetlek benneteket, némelyetek majd a sás szárán fog veszni, hősi beakadt katonaként, másoknak víz alatti tuskókba törik bele a foguk és a szerencséseket tűéles csukafogak fogják karcsúbbá harapdálni. Menjünk hát!

- Menjünk a friss levegőre!!! - ujjongott a társaság, mert hetek óta tartó bezártságukban csak a naftalin meg a légyragasztó bűzét szagolták; és mi tagadás, bizony egy kis fürdetés is rájuk fért volna.

Aztán lett, friss levegő is és fürdetés is.