2017. augusztus 25.

Egy kupica Kupica

Tombol a nyár. A szó szoros értelmében. Éjjel huszonöt fok, nappal negyven, ha pedig átmeneti enyhülés merészelne jönni, az csakis vihar kíséretében érkezhet.
Megbolondult ez a világ. Minden szempontból.
Ezért gondoltuk, hogy talán a hegyek közt, a vizek partján vagy bennük gázolva, könnyebben átvészelhető néhány forró nap.

Hát nem könnyen vészelhető át.



Két éve voltam utoljára a Kupa-Kupica tájékán, akkor a Kupica haragosbarna színe miatt csak a Kupát vallattuk, több-kevesebb sikerrel, néhány pért csak be lehetett cserkészni; ha türelmesen ücsörögtél a pályán, s miután a halak megnyugodtak, tereptárgynak tekintettek, el lehetett kezdeni hadonászni.
Most a Kupán a bevált pályák szinte üresek voltak, a vízszint rekordalacsony. Felszíni aktivitás semmi, csak nimfával fogtam néhány pért és- érdekes módon- több sujtásos küszt is. Mindenhol ott voltak, a fősodorban, a bokrok alatt, lassúban, gyorsban, mindenütt.
 Az apró péres nimfákat persze felvették a pérek orra elől, ha meg nagyobb nimfát kötöttem föl, azt is letámadták.
Úgyhogy a Kupa kuka lett, átnyergeltünk a Kupicára.

Rendkívül alacsony vízállás itt is, a halak a nagyobb gödrök mélyén agonizáltak,
vagy a gyorsabb zúgókban álltak, de ott is csak elvétve.


Gyönyörű sebes a térdig (se) érő vízből, egy mohás kő mögül.
Lila Perdigon nimfára



Ugyanonnan, ugyanolyan nimfára egy 38-as pér.



Ez egy kisebb a nyílt vízről GRHE nimfára


Második napi "termés".
Ez a méret meglehetősen derekasnak számít a Kupicán


Harminc centis vízből, pont 40 centis gyönyörű pér.
Ha a farkára állna, a feje tíz centit kilógna a vízből, ha meg fejre,
akkor a farka.
Fárasztás közben végig fohászkodtam, hogy nehogy elmenjen.
Láttam, milyen csodás színezete van.

Utolsó napi kaland:
"Papa Gyémántja" első vadvízi horgászata. Miután a Kupicán leálltak a halak, visszamentünk a Kupára, ahol néhány sujtásos küsz után megint úgy döntöttünk, hogy pályát váltunk. Erre azonban már nem került sor, ugyanis a mellettem caplató lurkó egyszer csak nagyot csobbant, nézem, látom, hogy seggen ülve vigyorog a vízben.
Dorgálás, pecát befejez, gyereket kicsavar, átöltöztet, közben nem röhög, csak halkan, hazamenés, cuccok szárítóra.
Éjjelre vihar jön, esővel, reggelre 15 fokot esik a hőmérséklet és a nedves levegőn semmi sem szárad meg. 

Szárítgatás a nyárikonyhában. Minden vizes maradt.
Ez itt a Taimenes gyerekgázló, aminek a harisnyáját le kellett cseréltetnem,
mert a gyerek 32-es lábára se ment föl.
Senkinek sem ajánlom. Meg fogom rendelni neki a legkisebb női méretet.
Majd belenő. Addig legfeljebb olyan lesz, mintha ráöntötték volna.
Így volt.
Végül maradandó élménnyé kerekedett.
Ismét hörpintettünk egy kupicával a Kupicából.
A gyerek pedig egy kortyot a Kupából és a legyezőhorgászat kelyhéből is.



2 megjegyzés:

  1. Kétszer voltam életemben a Kupicán, egyszer nagyon-nagyon meleg volt. Már minden legyet kipróbáltam 0 eedménnyel, mondtam a Bánáti Józsinak, hogy felteszek egy nedvest, hátha. 10es Coachman az előkére, első úsztatásra ilyen forma pér ugrott, ami a képeken van, aztán jött a többi. A Józsi is gyorsan átszerelt, aztán Ő is fogta a pisztrángot, pért sima nedvesekkel (talán March Brownnal, Wickham's Fancy-val, már nem emlékszem.
    Később aztán többször próbáltam a felső-magyarországi patakokon, és különösen a Felső-Garamon fogtam ilyen nagy legyekkel rekkenő hőségben, de a Vágba befolyó patakok is jók voltak nedvessel.

    VálaszTörlés
  2. Próbáltam nedvessel is, de nálam nem járt eredménnyel, igaz, hogy 14-16 méretben, de semmi...

    VálaszTörlés