Dreta újratöltve

   Milyen az a szerencsés túra, amikor a képek rendezésekor nem kell használni semmilyen képmanipuláló programot, csak maximum a képkivágást kell egy icipicit slankítani, ugyanis nincs mindig idő a felvétel készítése közben a zoomolgatásra?
   Milyen az a szerencsés túra, amikor megismétlődik egy emlékezetes kaland, ugyanazon a vízen?
   Milyen az a szerencsés túra, amikor kezdő legyes unokaöcséd mesés mennyiségű halat fog és mindezt a te legyeiddel?
   Milyen az a szerencsés horgászkirándulás, amelyen kezdő unokaöcséd 50 centi fölötti szivárványost fog, második dobásra?
   Milyen az, amikor két, egymás utáni napon aránylag szélcsendben, tiszta időben, szinte mindvégig szárazléggyel lehet horgászni?
   Milyen az a szerencsés túra, amikor a víz kristálytiszta, a halak a sapkád emblémáját messziről kibetűzhetik, ha akarják?
   No milyen?

Dreta képekben

Dolgozóba voltam Olaszországban. Általában meg szoktam hányni-vetni magamban, hogy van-e az úticél közelében peca-lehetőség.
Nem tudom, hogy van ez, de valahogy mindig akad. Most is volt, félúton visszafele a Dretát szemeltem ki.
Valahogy úgy alakult, hogy- bár többször voltam azon a vidéken- a Dretára vagy horgásztársaim fanyalgása (kicsi a víz, nincs benne galóca, nagy a víz, zavaros a víz) miatt, vagy a tényleg túl magas vízállás miatt nem nagyon került sor.
Szeretem a kisebb hegyi vizeket, általában jól elvagyok velük, most sem volt ez másként.
Egy délután és egy délelőtt jutott rá.