2013. szeptember 4.

Ha jó, ha nem jó, Sajó

Pillanatkép (Kovács Péter felv.)
Nehéz lesz képeket feltölteni egy olyan versenyről, ahol elő sem vettem a fotómasinát, pedig előkészítettem és a gázlóba rejtve mindig kéznél volt. Meg sem tudom magyarázni az okát.
Úgy nézett ki, hogy megismétlődik a pénteki hernádos durchmars, amikoris nagyon sok domit sikerült fognom. A verseny első fél órájában ugyanis egymás után három halat fogtam (egyik méreten aluli 19,50 cm), s nem akartam a fotózással bíbelődni. Mint utólag kiderült jól tettem, mert kilenc óra után mintha elvágták volna, a légnyomás hirtelen elkezdett süllyedni, a halak étvágyával egyetemben. Utána semmi.
De nem is ez a fontos.
A Sajó kupáról szeretnék néhány gondolatot ide vésni.
Negyedik alkalommal veszek ezen részt, néminemű konzekvencia ezért levonható.



A szervezésről
Az ÉMHE vezetése minden alkalommal maximális jóindulattal és sok energiával igyekezett zökkenőmentessé tenni a versenyt. Az elkerülhetetlen botlások, emberi mulasztások ellenére a szervezés mindig jó volt.

A szektorokról
Ami stabil probléma, az a szektorok száma, azok megválasztása, kijelölése. Az egyesület évek óta ragaszkodik a régi szektor-beosztáshoz, annak ellenére, hogy alacsony vízállás esetén is vannak szinte gázolhatatlan szakaszok. Az idén például, a XI. Sajó kupán szektoronként négy versenyző horgászott. Nos, annak ellenére, hogy a versenynek az elismerésen kívül az égvilágon semmiféle tétje nincs és a legyesek becsülettel elosztották egymás közt a néhány haltartó helyet, mégiscsak meggondolandó lenne a helyszín áthelyezése, a szektorok számának a növelése. Felvetődött egyéni szektorok kijelölésének az igénye is.
Ennek a helyszűkéből eredő mizériának a következménye volt például az is, hogy a délutáni fordulóban a mellettem lévő szakaszon a négy versenyző összegyűlt a folyó közepén egy sekélyebb részen és vidáman elbeszélgettek; pecának amúgy sem lett volna sok értelme.
Minden évben ezeket a problémákat szóvá tettük, de valami miatt süket fülekre találtunk.

A résztvevőkről
A versenyzők száma versenyenként változó, az idén nagyon sokan (kb. negyvenen) voltunk. A Műhosz tagok voltak többségben, nagyrészt a törzsgárda. Erős csapat érkezik rendszerint Szolnok és környékéről, a Zagyváról, a Körösökről, Észak- Magyarországról, Budapest környékéről, de távolabbról is szép számban jöttek.

A megmérettetésről
A Sajó-kupák az említett problémák miatt mindig nagy kihívást jelentenek, a tapasztalat mellett szerencse is kell, de ez minden versenyre érvényes ugyebár?!
Nem véletlen tehát, hogy hosszú távon a legjobbak mindig az élmezőnyben végeznek.
Szerintem viszont a verseny maga másodrendű kérdés. Elsősorban baráti társaságok találkozása, ismerkedés, tanulás, tapasztalatszerzés, kikapcsolódás miatt jönnek el ide a legyezőhorgászat fanatikusai, komoly hagyományt teremtve ezzel a hazai legyezőhorgászat történetében. Láttunk most olyan horgászokat, akik sokáig "eltűntek" de ismét eljöttek erre a találkozóra.
Láttam az arcukon az örömöt, hogy újra találkozhattunk, hogy újra együtt pecázhattunk, hogy újra megbeszélhettük a nedves darázslégy potrohának a kialakítását, hogy együtt szidhattuk a sz@r horgokat, együtt dicsérhettük és ócsárolhattuk a polibogarakat és elhatározhattuk, hogy jövőre ugyanitt megint találkozunk.
Ha a szektorok problémája megoldódik, akkor jó, ha nem, nem, de akkor is:
Ha jó, ha nem jó, éljen a Sajó!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése