Amikor a víz az úr

Kommentár nélkül

Nedves és szőrös

Nedves, szőrös és aránylag nagy legyek

Igen, pont én is arra gondoltam, amikor megkaptam az első útbaigazításokat, már ami az Eger-patak domolykóinak aktuális ízlését illeti.

Tavaly már a nagy kánikulában, rendkívül alacsony vízállásnál eldöntöttem, hogy tavasszal szerét ejtem majd az Eger-pataknak. 

Most pont úgy alakult, hogy pisztrángtelepítés után pecázhattam. A patak lenyűgöző, ahogy kövek, falak, meredek partok között, megszámlálhatatlan híd és passzázs alatt, itt-ott szennyezett és nagyon szennyezett befolyók által oldalba bökve kitartóan kettészeli a várost.

Csukák Kutyaúrral

Viktor eddigi legnagyobb legyezve fogott csukáját fárasztja

Mire megtaláltam a város határában lévő M...L benzinkutat, a székely GPS-em kétszer is beszólt, hogy aszondja:
- Na, innettől folyvást arra mensz, amerre akarsz, nékem édesmindegy, mehetsz a szemed világába es. Ha meg untatlak, dobjál ki a párbrízon!

(Szegény, nem is tudja, hogy milyen közel állt hozzá!)

Csodálatos Isonzo

Megyünk, nem megyünk, megyünk, nem megyünk huzavona után eldőlt: jó a víz, kissé opálos, jó idő lesz, tehát megyünk.
Jó hatszáz kilométerre van az Isonzo (Soča) kiszemelt szakasza, ott, ahol a Lepena patakkal egyesül. Márványpisztráng (marmorata), szivárványos pisztráng, adriai pér stb. élőhelye. Suttyomban a márványosokat céloztuk meg, felemás sikerrel, de beszéljenek inkább a képek. Gyönyörű ez a vidék, ilyen csodálatos folyót én még nem láttam.

Faorsó COPY-PASTE

Horgászbörzén vásároltam anno egy fából készült legyezőorsót. Ódon, feelinges cucc. Néhány éve a kertből kiemeltünk egy hatalmas homoktövis bokrot, gyönyörű, egészséges törzsét lehántottuk és 2 évig száradt a padláson, együtt egy hatalmas diófa és egy hangszerfának alkalmas meggyfa anyagával.
A homoktövis fáját nem ismertük, kipróbáltuk és rendkívül szívós, kemény, jól forgácsolhatónak bizonyult, hasonlít az eperfa anyagához.
Így jött az ötlet, hogy a régi angol faorsót lemásoljuk.

Forraltbor

Grófúr felkapatott a kockaköves utcán, ami a Főtérről meredezik a Szülészet tövéig.
A parkban mindig kipihegi magát, mert pofátlanul meredek ez az utca.
Fiatalabb korában ez sose tűnt fel neki.
A fenti park padjain bújt össze a leánykákkal hajdanán, Mucit is itt csókolta meg először.

- Hja, régen volt az, pedig nem is…
Így télidőben pedig különösen nehéz ez az út, mert síkos.
Pár napja mínusz tíz fok fölé nem adja, még nappal sem. Ritka ez így a csonkahéten, karácsony és újév között. A városra január közepe szokott ilyen hideget zúdítani, de azt aztán sokáig.
A Súrlott Grádicsba igyekezett. Ott szokták az öregfiúk leereszteni a karácsonyi töltöttkáposztás puffadást néhány pohár vidám forralt borral.

Vidám ez a ravaszul befűszerezett világosbarna ital, amit csak itt tudnak így elkészíteni, a fahéjon, szegfűszegen és szegfűborson kívül lélekkel is megfűszerezik.
_____________________________________________________________________

Karácsony, az első a világvége után

Pontosan ötvenöt éve kivétel nélkül minden karácsonykor én díszítem föl a családi karácsonyfát, természetesen csakis azért, hogy tehermentesítsem az ilyenkor igencsak elfoglalt Angyalkát. Gyerekkorom utolsó karácsonya, amikor még elhittem, hogy az Angyal egyedül dolgozik, az 1956-os év volt. Azóta őrizgetem ezt az icipici létrát, az icipici kéményseprő kefével, az icipici négylevelű lóherére írt, azóta megkopott 1956- os aranyozott felirattal.
Azóta- bármi is történt- ez a dísz sosem hiányzott a család karácsonyfájáról.
Mindenkinek kívánom, hogy sok-sok évig aggathasson ódonabbnál-ódonabb díszeket családi karácsonyfájára.
Kívánom, hogy a Jóisten adjon mindig annyi egészséget, hogy hathatósan segíthessük az Angyal munkáját.
Békében és boldogságban!
A következő világvégéig!