Mindig időutazásként élem meg Boszniát.
Borsódzik a hátam, amikor a horvát - bosnyák határon ugyanazokat a határőröket, vámtiszteket látom viszont, mint hajdan a magyar - románon, ugyanazokkal az allűrökkel, szúrósszemű vizslatásaikkal, csomagtartó-nyitogatásukkal. Értem én, de mégis...
Ennek ellenére szeretek idejárni horgászni.
Kedves ismerősöm, egy Bihács-i horgász kalauzolt el legutóbb a Krusnicára.
 |
A folyó a hegy gyomrából tör fel. 72 méteres mélységig már föltárták, lennebb senki sem merészkedett még.
Így is otthagyták néhányan a fogukat a feltárásnál |
 |
| Ez már a felszín, mint a pokol torka. Hátborzongató! |
 |
| Száz méterrel alább már, mintha misem történt volna, gyönyörű karsztvízként rejt szebbnél-szebb halakat |
 |
| Madártávlatból |
 |
| Horgásztársaim |
 |
| Mada egyik szép fogása |
 |
| Dolgozik a Stickman |
 |
| Ez lett az eredmény... |
 |
| Gyönyörű, egészséges sebes a Krusnicából |
 |
| Hibátlan pér nimfára |
 |
| Csak a szeme volt akkora, hogy ihaj... |
 |
| Négyszemközt a kamerával |
 |
A gájd megdicsőülése.
Köszönjük, Amir! |
Szia. Egy kicsivel talán írhattál volna bővebben magáról a horgászatról. Bár a képek magukért beszélnek. Igazán szép hely,szép halak.Kezdem érteni miért szeretsz oda járni.
VálaszTörlés